Remek futással győzött a Vadrózsa 160-on. A győzelem volt a célja a rajt előtt?
Egyáltalán nem éreztem, hogy bennem van a győzelem – mondta Elblinger Bálint, aki 25:49:57-es idővel első helyen ért célba a Vadrózsa 160-on a férfiak között. – A rajt reggelén gondolkoztam, hogy a barátnőmmel haladjak vagy egyedül, végül utóbbi mellett döntöttem. Az elején egy futó gyorsan elhúzott, mi pedig öten-hatan együtt haladtunk, majd amikor száz kilométer környékén hallottam, hogy az első helyen lévő társunk kiszállt, azaz jelenleg én vagyok az első, úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom vele, hogy ez a célig így maradjon. Ám nem vettem véresen komolyan, ha nem sikerült volna, akkor sem lennék csalódott. A lényeg számomra a teljesítés volt ezúttal is, így némiképp meglepődtem, hogy végül elsőként értem be, ám természetesen nagyon örülök neki. Ezt megelőzően versenykörülmények között egyszer már teljesítettem a Vadrózsát, egyszer pedig privátban mentem végig.
Milyen volt a futás? A nagy melegben hogyan oldotta meg a frissítését?
Van már annyi rutinom, hogy tudom minek hogyan kell működnie, mire kell figyelnem a frissítésnél. Vizet, izontóniás italt, kólát, paradicsomot, olívabogyót, sajtot és meleg ételeket vittem be, jól működött a frissítésem, minden ponton néhány percre leültem és összeszedtem magam. Ki kell használni minden frissítési lehetőséget, elég hamar visszaüt, ha az ember mindenáron tovább akar rohanni az ellenőrzőpontokról. Nem volt kifejezett holtpontom, fejben is fegyelmezett tudtam maradni végig, ami talán köszönhető annak is, hogy ez zsinórban a harmadik hétvége volt, amelyen száz kilométer feletti túrát teljesítettem. Jól is haladtam, bár harminchét Celsius fokban Mátrafüred és Kekestető között mindenféle gondolatok jöttek, de tudtam, hogy hat óra után már jobb lesz, lehűl a levegő, innentől kezdve lényegesen kellemesebb lesz a haladás, éjjel felélénkül az ember. Aztán szerencsére így is történt.
Mi volt ezúttal a legnehezebb kihívás?
A motiváció fenntartása olyankor, amikor az ember egyedül halad. Rábírni magam a futásra olyankor is, amikor nem lehet más tempójához igazodni. Akkor is ki kell tűzni valamilyen konkrét célt, amikor az ember sok-sok óra után fáradtan egyedül halad a lejtőkön és az emelkedőkön. Fuss el a következő kanyarig. Fusd meg ezt az aszfaltos szakaszt. Csak még ezt, aztán belesétálhatsz – egy kicsit. Úgy sejtettem, hogy húsz-harminc perccel jönnek mögöttem a többiek, és ahol futni lehet, ott ők futni fognak, tehát nekem is futnom kell. Nehéz szituáció, de muszáj hajtani magam ilyenkor is. Az esetek nagy részében másokat követek, ám most kivételesen ők követtek engem, ez szokatlan volt. Ezúttal is használtam botot, jól is jött a közel hétezer méteres szintemelkedés leküzdésében. Összességében mindennel elégedett vagyok.
Több mint kilenc hónap telt el az évből: milyen eddig az esztendeje? Milyen versenyeket emelne ki?
Több mint tíz éve teljesítménytúrázom, eddig ez volt az az év, amikor a legtöbb száz kilométer feletti túrát vagy versenyt teljesítettem. A Vadrózsa 160 volt idén a tizenötödik legalább száz kilométeres versenyem. Többek között ott voltam egyéniben az Ultrabalatonon, egy lengyel kétszázötven kilométeres versenyen, a Malopolska Ultrán, illetve egy bolgár százhatvan kilométeresen, a Persenk Ultrán is. Ezeket emelném ki, mint számomra nehezebbeket, de volt még néhány esemény, amelyen részt vettem és amelyeket másoknak is jó szívvel ajánlanék, ilyen például a Mátra 115, a Kazinczy Emléktúrák vagy a szlovák Malofatranska Stovka.
Milyen céljai vannak még az esztendőre?
Még valamelyest alakul a versenynaptáram, olykor spontán döntöm el, hogy részt veszek egy eseményen. Október elején tervezek részt venni a Keszthelyi-hegységben lévő Vadlánon, illetve lesz a Pilisben egy kétszáz kilométeres teljesítménytúra, ami érdekesnek ígérkezik. Tervben van még egy szlovák és kettő cseh rendezvény, tehát úgy számolom, hogy öt-hat száz kilométer feletti túrára még valószínűleg eljutok idén.
