Remek futással győzött a Vadrózsa 160-on. A győzelem volt a célja a rajt előtt?
Egyáltalán nem éreztem, hogy bennem van a győzelem – mondta Elblinger Bálint. – A rajt reggelén gondolkoztam, hogy a barátnőmmel tartsak vagy egyedül, végül utóbbi mellett döntöttem. Az elején egy futó gyorsan elhúzott, mi pedig öten-hatan együtt haladtunk, majd amikor száz kilométer környékén hallottam, hogy az első helyen lévő társunk kiszállt, azaz jelenleg én vagyok az élen, úgy gondoltam, megpróbálkozom vele, hogy ez a célig így maradjon. Ám nem vettem véresen komolyan, ha nem sikerült volna, akkor sem lennék csalódott. A lényeg a teljesítés volt ezúttal is, így némiképp meglepődtem, hogy végül elsőként értem be, ám természetesen nagyon örülök neki. Ezt megelőzően versenykörülmények között egyszer már teljesítettem a Vadrózsát, egyszer pedig privátban mentem végig.
Milyen volt a futás? A nagy melegben hogyan oldotta meg a frissítést?
Van már annyi rutinom, tudom, minek hogyan kell működnie, mire kell figyelnem a frissítésnél. Vizet, izotóniás italt, kólát, paradicsomot, olívabogyót, sajtot és meleg ételeket ettem és ittam, jól működött a frissítés, minden ponton néhány percre leültem és összeszedtem magam. Ki kell használni minden frissítési lehetőséget, elég hamar visszaüt, ha az ember mindenáron tovább akar rohanni az ellenőrzőpontokról. Nem volt kifejezett holtpontom, koncentrált voltam végig, ami köszönhető annak is, hogy ez zsinórban a harmadik hétvége volt, amelyen száz kilométer feletti túrát teljesítettem. Jól is haladtam, bár harminchét fokban Mátrafüred és a Kékestető között mindenféle gondolatok jöttek, de tudtam, hogy hat óra után már jobb lesz, lehűl a levegő, innentől kezdve lényegesen könnyebb lesz a haladás, éjjel felélénkül az ember. Szerencsére így is történt.
Mi volt ezúttal a legnagyobb kihívás?
A motiváció fenntartása olyankor, amikor az ember egyedül halad. Rábírni magam a futásra olyankor is, amikor nem lehet más tempójához igazodni. Akkor is ki kell tűzni valamilyen konkrét célt, amikor az ember sok-sok óra után fáradtan egyedül küszködik a lejtőkön és az emelkedőkön. Fuss el a következő kanyarig. Fusd meg ezt az aszfaltos szakaszt. Csak még ezt, aztán belesétálhatsz – egy kicsit. Úgy sejtettem, hogy húsz-harminc perccel jönnek mögöttem a többiek, és ahol futni lehet, ott ők futni fognak, tehát nekem is futnom kell. Nehéz szituáció, de muszáj hajtani magam ilyenkor is. Az esetek nagy részében másokat követek, ám most kivételesen ők követtek engem, ez szokatlan volt. Ezúttal is használtam botot, jól is jött a közel hétezer méteres szintemelkedés leküzdésében. Összességében mindennel elégedett vagyok.
Több mint kilenc hónap telt el az évből: milyennek ítéli, milyen versenyeket emelne ki?
Több mint tíz éve teljesítménytúrázom, eddig ez volt az az év, amikor a legtöbb száz kilométer feletti túrát vagy versenyt teljesítettem. A Vadrózsa 160 volt idén a tizenötödik legalább száz kilométeres versenyem. Többek között ott voltam egyéniben az Ultrabalatonon, egy lengyel kétszázötven kilométeres versenyen, a Malopolska Ultrán, illetve egy bolgár százhatvan kilométeresen, a Persenk Ultrán is. Ezeket emelném ki mint nehezebbeket, de volt még néhány esemény, amelyen részt vettem és amelyeket másoknak is jó szívvel ajánlok, ilyen például a Mátra 115, a Kazinczy-emléktúrák vagy a szlovák Malofatranská Stovka.
Milyen céljai vannak még 2024-ben?
Még valamelyest alakul a versenynaptáram, olykor spontán döntöm el, hogy részt veszek egy eseményen. Október elején a Keszthelyi-hegységben lévő Vadlánon akarok elindulni, illetve lesz a Pilisben egy kétszáz kilométeres teljesítménytúra, ami érdekesnek ígérkezik. Tervben van még egy szlovák és két cseh rendezvény, tehát úgy számolom, hogy öt-hat száz kilométer feletti túrára még valószínűleg eljutok idén.
