Harmincötödik helyen végzett a nők között az indiai száz kilométeres világbajnokságon, azt írta az interjú előtt, hogy kivételesen nehéz volt a verseny. Mi történt?
Nehéz magyarázatot adni a történtekre, úgy vágtam neki a világbajnokságnak, hogy tudtam, valószínűleg rengeteg nehezítő tényező lesz majd – mondta Garai Ágnes, aki 09:19:34-es idővel 35. helyen végzett a nők között a decemberben rendezett indiai 100 kilométeres világbajnokságon, továbbá elnyerte a Magyar Atlétikai Szövetségtől az Év ultrafutó atlétája címet. – Eleve közel ezer méter magasan volt a pálya, s habár igyekeztem felkészíteni magam, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán ott volt a meleg, a magas páratartalom és az UV-sugárzás is. Itthon egy Celsius fokban edzettem, igyekeztem felkészülni a melegre, de sajnos ez most így sikerült.
A rajt előtt mennyi idővel utazott ki? Az akklimatizáció maximálisan összejött?
Három nappal a rajt előtt utaztam ki, eléggé fárasztó volt az hosszú út, de nem volt ezzel probléma, viszonylag gyorsan kihevertem a jetlaget. Igyekeztem minél többet pihenni kint, azt érzem, hogy jól sikerült az akklimatizáció. Nem ez volt a probléma.
Mikor jöttek elő a problémák?
Reggel hatkor rajtoltunk hűvösben és sötétben, mindenki elindult a saját iramában, én is jól kezdtem, négy negyvenes tempót diktáltam. A körülményeket figyelembe véve hét óra negyvenöt-hét óra ötven perc körüli időt terveztem előzetesen, a maratoni távig jól is haladtam efelé, ám ott azt éreztem, hogy megy ki belőlem az erő. Nem vittek előre a lábamóim, nem tudtam emelni azokat, egyre nehezebb volt előre haladni. Ötven kilométernél jeleztem a segítőimnek, hogy teljesen kivagyok, nem kapok rendesen levegőt, pánikolni kezdtem, egyszerűen nem bírtam futni, azt éreztem, hogy vége a versenyemnek. Akkor megtudtam, hogy Csillag Eszter sérülés miatt abbahagyta, akkor arra gondoltam érte is mennem kell előre, nem adhatom fel. Bárhogy, de talpon kell maradnom, s ha nagyon rossz időeredménnyel is, de célba akarok érni. Egyre csak lassultam, egyre többet pihentem, sétáltam és szenvedtem. Hogy mi lehetett a probléma? Valószínűleg a magashegyi levegő tett be. A mezőny harmada feladta, ami egy világbajnokságon elég extrém, akik pedig lefutották, a többségük nagyon elmaradt az egyéni legjobbjától. Az én kilenc óra tizenkilenc perces időm abszolútban a harmincötödik helyre volt elég, alap esetben ezzel az utolsók között kellett volna végeznem. Ez is azt mutatja, hogy a többségnek nem sikerült túl jól ez a világbajnokság.
Mentálisan hogyan tudta kezelni ezt a nehéz helyzetet?
Nehéz volt, nem tudtam akkor elképzelni, hogy abban az állapotban hogyan futok le még ötven kilométert. Elég kemény helyzetet éltem át, erősen kellett mentálisan támogatni saját magam, és a segítőimre is nagy szükségem volt, ezúton is köszönöm szépen nekik. Abból is igyekeztem erőt meríteni, hogy itthonról is milyen sokan szurkolnak és követnek, így a családom, a barátaim, a csapattársaim vagy a munkatársaim. Ez tartotta bennem a lelket, nem jöhettem úgy haza, hogy csalódást okozok. Az időeredményt elengedtem, csak arra figyeltem, hogy mindig egy lépéssel közelebb kerüljek a célhoz.
Érződik a hangján, hogy még nem tette túl magát a történteken.
Persze, még most is rágódok rajta, nagyon bánt, de azzal nyugtatom magam, hogy a fejem tetejére is állhattam volna, ezúttal akkor sem tudtam volna ennél többet tenni. Sokan mondták, csoda, hogy ilyen állapotban be tudtam érni a célba, a verseny után rengeteg kedves üzenetet és biztató szót kaptam. Arról mindenképpen beszélni kell, hogy a szervezés és a pálya minősége egyáltalán nem volt jó. A helyiek a futók között lábatlankodtak, volt a pályán gyalogos, motoros, autós, buszos és traktoros is. Előfordult, hogy ránk dudáltak verseny közben, volt egy baleset is, egyszer engem is majdnem elütöttek, sok vérző sebet láttam. Nem értettem sok mindent, például azt sem, hogy mit kerestek fekvőrendőrök a pályán… Sőt, kutyák és majmok is a pályára tévedtek, por és büdös volt, nagyon rossz körülmények uralkodtak. A közelben permeteztek is, egy ízben beszippantottam, eléggé csípte a számat. Természetesen az időmérő rendszer is akadozott, stopperrel mérték a
folytatásban, illetve az internetes közvetítés is tönkre ment. Az önkénteseknek fogalmuk sem volt, hogy mi a dolguk, mindenkit beengedtek a pályára, Indiában a közlekedés külön kultúrát képvisel. Hihetetlen, hogy az ember elmegy a világvégére egy világbajnokságra, és azt tapasztalja, hogy traktorok és majmok jönnek vele szemben. Egyáltalán nem volt biztosítva a helyszín. Ez nem csak az én véleményem, akivel beszélgettem, mindenki ezt mondta.
Beszéljünk szebb dolgokról is, ezt leszámítva kiváló éven van túl, hiszen több országos bajnokságot és a Spar Maratont is megnyerte.
Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legjobb évemen vagyok túl, éppen ezért nehéz kiemelnem egy versenyt. Három országos bajnokságot is megnyertem, a hatórásat, az ötven- és a száz kilométereset, valamint a Spar Maratonon is első lettem, és csapatban félmaratoni ob-n is nyertünk. A hatórás országos bajnokságon elért országos csúcs miatt nagyon boldog voltam, majd a száz kilométeresen egyenletes tempóban tudtam végig menni, akkor biztosítottam be a világbajnokságon való részvételemet. Az ötven kilométeres ob-n meleg volt, de ott is tudtam az előre eltervezett tempót tartani. Igaz, a maratoni nem ultra, de sokkal felkapottabb, sokkal nagyobb érdeklődés övezi, hatalmas eufóriát okozott a győzelem. Így összegezve mindegyik győzelmem egyformán értékes volt, boldog vagyok mindegyik miatt.
Gyanítom most kipiheni az év okozta fáradalmakat, ám tudja már, hogy miket szeretne elérni a következő évben?
Az indiai száz kilométeres világbajnokság óta pihenek, szükségem is van rá. A jövő évem még képlékeny, egyáltalán nincs eldöntve, hogy pontosan melyik versenyeken veszek részt, valószínűleg az országos bajnokságokon ott leszek. Azonban ezek között is lesz átfedés, a jövő zenéje, hogy melyiken tudok részt venni, priorizálni kell majd.
