Nincs megállás a legendás Gore Tex Transalpine Run terepfutóversenyen, a negyedik napon a leghosszabb szakasz és a legkeményebb szintemelkedés várta a futókat. A résztvevők az ausztriai Landeck városából vágtak neki az emelkedőknek reggel hét órakor, s a szakaszteljesítés során a svájci Alpokban fekvő Samnaun volt a cél, a 46.3 kilométerhez 2895 méter pozitív, valamint 1868 negatív szintemelkedés társult, így komoly ízelítőt kaptak a rajthoz állók az igazi magashegyi terepfutásból. A hamisítatlan Transalpine-hangulat már érződik, ugyanis az első két nap „bemelegítő szakaszai” után a versenyzők megérkeztek a kemény, meredeken szintes, technikás, köves, éles sziklás terepre, a patakokon nehezített átkelésekkel, fenyveserdőkön át vezető környezetbe. A kilátásra és a tájra amúgy sem panaszkodhatnak a résztvevők, maximum a kellemetlen ködre, amely gyakori jelenség ezen a vidéken.
Eddig az időjárás tekintetében is rendkívül szerencsések voltak az indulók, bár többször vártak esőt, s az előre megbeszélt rajtidőpontokon is többször módosítottak a szervezők, de nagyobb csapadék és jelentősebb szél sem okozott még kellemetlenséget.
A mezőny a következő két napot is a kis alpesi városban tölti, az ötödik napon pihenésképpen „mindössze” egy vertikálversenyt rendeznek, amelynek különlegessége, hogy az eddigi csapatverseny helyett most egyéniként is megmérethetik magukat a futók. Az előírás szerint a kéttagú csapatok között nem lehet több a távolság kettő percnél a verseny alatt, a szerdai rövid etapon azonban külön is mehetnek a futók, viszont az összetett csapatverseny eredményébe a kettősök rosszabb ideje számít majd.
A táj gyönyörű, az emelkedők meredekek – a Transalpine-versenyen örök élmény marad a futás
A Salomon Team Hungary futója, Nedjalkov Balázs kifejezetten várja a rövid szakaszt
„Eddig gyakorlatilag karnyújtásnyi távolságon belül haladtunk Olivérrel, de most elengedjük egymást, és mindketten külön, a saját tempónknak megfelelően indulunk fel a hegyre. Pontosan 7.8 kilométer és 834 méter szint lesz a feladat, a sok hosszú nap után jólesik a rövidebb futás. Nagyon szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, már többször indultam vertikálversenyen, úgyhogy amit lehet, kihozok magamból, persze csak okosan, mivel a következő nap újból több mint negyven kilométer vár ránk.”
A páros másik tagja, Lőrincz Olivér elmondta, izgatottan várja a rövid etapot, legfőképp azért, mert korábban ilyen jellegű számban még sohasem indult.
„Legkevésbé ez a versenyszám áll hozzám közel, de éppen emiatt is kihívás. Érdekes lesz, hogy viszonylag rövid szakaszon és kizárólag felfelé kell futni. Kíváncsian várom a rajtot, és örülök, hogy az egyéni beosztásoknak köszönhetően a párosunk csak késő délelőtt áll rajthoz, így van idő tovább pihenni a reggeli órákban és ráhangolódni a szakaszra.”
A versenyszám idén debütál a Transalpine történetében, így a győztes pályacsúcsot állíthat fel a szakaszon.
A rendezés professzionális, a verseny lebonyolítása zökkenőmentes, a szervezők folyamatosan lesik a versenyzők minden kívánságát.
A kifejezetten magas, csapatonkénti 1780 eurós nevezési díj azonban olyan kiadásokat is fedez, mint például a versenyzőknek ingyenes sofőr- és csomagszállítási szolgálat a teljes héten, napi kétszeri étkezés, a rajt- és a célterületen is bőséges étel- és italválasztékkal, frissítőkkel, masszázzsal.
Címlapfotó: Lőrincz Olivér (balra) és Nedjalkov Balázs remek párost alkot
