Folytatódott 500 kilométeres kihívásunk, és a nagy meleg dacára természetesen sokan futottak augusztusban is. Ágoston Piró négy gyermek mellett is tud időt szakítani a sportra, majd a számos magyar és nemzetközi verseny győztese, a hónap közepén a Korinthosz 160-on is diadalmaskodó olasz Enrico Maggiola is azt mondta, az ilyen kihívásokhoz szeret csatlakozni. Bodács-Bálint Éva már két évtizede fut, reméljük, a tavalyi térdműtét után az idén még többet tud sportolni. Nedjalkov Bea a 300 méteres atlétikai pályától mára eljutott a maratonig, Kovács Gábor pedig már másodszor teljesítette a Korinthosz 80-as távját. Bara Éva büszke lehet a félmaratonok utáni maratonjára, míg dr. Nagy Katalin már családi összejöveteleket is szervezhet a futóversenyekre. A hónap utolsó napjaiban csatlakozott Magyar István, aki maga sem hitte volna, hogy sprinterből mára hosszútávfutó lesz, Paulovicz Mariannát a futás szeretete mellett a természet szépsége is a szabadba csábítja, Gyöngyösi János Tibor pedig a Fuszekli futóklub tagjaként rója évek óta a kilométereket.
Valamennyi augusztusi teljesítőnknek gratulálunk!
A hét elején kisorsoljuk havi nyereményeinket, és e-mailben értesítjük a nyerteseket. A kihívás folytatódik szeptemberben is, várjuk mindazok jelentkezését a csupasport@csupasport.hu címen, akik az első őszi hónapban tudták le május óta számolt 500 futókilométerüket. (Szeptemberben kivételesen már 24-én sorsolunk!) Ahogy közeledik az év vége, egyre könnyebb lesz a teljesítés!
Ágoston Piró (Szekszárd)
Tíz éve kezdtem futni, de közben született négy gyerekem, azokban az időszakokban szüneteltetnem kellett a sportolást. A futásom célja idegrendszer-regenerálás, „mutterstress” levezetés, és chillezés a természetben. Heti 60 kilométert szoktam futni, bár az utóbbi időszak nem sikerült olyan jól, de legalább volt benne egy maratoni táv is: a tatai maraton májusban. Persze nekem a futás főünnepélye a Borvidék félmaraton! Május óta 628 kilométert futottam.
Bara Éva (Nemesvámos)
2014 óta futok, falmászóként egy spartan akadályversenyre készülve kezdtem el futni. Aztán az akadályok elmaradtak, maradt a futás. Május óta több mint 630 km-t futottam. Nyáron a futást kiegészíti a bringázás és a túrázás a családommal. E-edzéstervvel készülök versenyekre, így könnyebben összehangolhatom a családi programokat, munkát és futást. Jó néhány félmaraton után tavaly futottam az első maratonomat, a Maratonfüreden.
Bodács-Bálint Éva (Pécs)
Csaknem húsz éve kezdtem futni, a pécsi egyetemi atlétikai pálya melletti erdős részen. Munka mellett negyvenéves korom után beiratkoztam főiskolára, és a vizsgaidőszakban nagyon jólesett a kikapcsolódás. Sajnos sohasem voltam kifejezetten sportos, mindig az autók érdekeltek inkább, mivel édesapám motor- és autóversenyző volt, így ebben a közegben nőttem fel. Kirándulni, túrázni viszont mindig nagyon szerettem. Néhány éve a lányom is elkezdett velem futni, pedig eleinte nagyon nem volt hozzá kedve, azóta viszont már több maratont is teljesített. Tőlem a hosszabb távok távol állnak, manapság hetente két-három alkalommal járok el futni fél órákat a lakóhelyünkhöz közel eső parkba, vagy a Mecsek turistaösvényeire. Tavaly térdműtét miatt keveset tudtam kocogni, az idén többet szeretnék!
Kovács Gábor (Paks)
Mint szerintem oly sokan, én is fogyási céllal kezdtem el mozogni, 2014-ben. Akkor 96 kilót nyomtam – három műszak, ülőmunka. Gondoltam, ennek nem lehet jó vége, és nem is akartam megfelelni a „100 kiló alatt nem férfi a férfi” „ideálnak” 🙂 Futócipőt olcsóbb volt venni, mint kerékpárt, ezért lett a futás. Úgy véltem, ha nem is szeretek bele, az utcára elhordom a futócipőt 🙂 Rögtön elkapott a gépszíj, és most egy hete, hogy második alkalommal teljesítettem a Korinthosz 80 kilométeres távját, saját tavalyi 9 óra 20 perces időmet 1 óra 10 perccel megdöntve. Boldog vagyok. Nem gondoltam volna 2014 februárjában, hogy egyszer idáig eljutok, eljuthatok. Május óta 983 kilométert sikerült lefutnom. Az út folytatódik. Mindenkinek egészségben gazdag sok 1000 kilométert kívánok: coxymaxi
Gyöngyösi János Tibor (Szentgáloskér)
A felvétel a 2019-es Ultrabalatonon készült, délutáni kellemes kocogás az északi parton. Négy éve futok, a kaposvári Fuszekli Kaposvár futóklub tagja vagyok. Szeretek futni – szerintem ennyi bőven elég rólam!
Enrico Maggiola (Trieszt)
Futok, hogy elfelejtsem… Már nem emlékszem, hogy mit. Futok, hogy többet ehessek. Futok, mert nem fizettem ki a számlát az étteremben. Futok, mert szeretek korán érkezni. Futok, hogy benne lehessek ilyen kihívásokban.
Magyar István (Madocsa)
Gyerekorom óta sportolok, viszont a futás nem annyira volt a szívem csücske. Azonban sprinttávokon tehetségesnek tűntem, ellentétben a hosszútávfutásokkal, ahol nem törtem babérokra. Aztán sokáig feledésbe merült ezzel a sporttal a kapcsolatom, más irányba kacsingattam, egészen nyolc évvel ezelőttig. Itt kezdődik a történetem: egészen fiatalon egy súlyos térdsérülés megváltoztatta az életemet, a hosszadalmas felépülés után a futással próbáltam visszaszerezni elvesztett állóképességemet. Azóta tart felhőtlen kapcsolatunk, és két éve még szorosabb kötelékkel láncoltam magamhoz. Mostanra a gyorsaságom megkopott, és már nem a sprinttávokat favorizálom, amit gyerekoromban elképzelhetetlennek tartottam. Ma világos képpé rajzolódik ki előttem: hosszútávfutó lettem. 🙂 Jelenleg keményen végigedzve a tikkasztó nyári meleg napokat szeptemberi félmaratonra készülök, hogy szárnyaimat kitárva új egyéni csúcsot fussak. Május óta több mint 600 kilométert sikerült lefutnom. Hiszek a munkába fektetett erőfeszítések megtérülésében. Hiszem, hogy ha elég kitartóak, szorgalmasak és motiváltak vagyunk, a cél, amit kitűztünk magunk elé, igenis elérhető.
Dr. Nagy Katalin (Ócsa)
2017 májusában kezdtem futni, talán sokakhoz hasonlóan azért, hogy kicsit lefogyjak, és ne fulladjak ki, ha fel kell mennem egy lépcsőn. Sokáig csak néztem az ismerőseim futós bejegyzéseit, és nem értettem, miért jó ez nekik, hogy miért nincs jobb dolguk, mint szaladgáljanak, ma pedig már el sem tudom képzelni, hogy két-három napnál hosszabb időt futás nélkül töltsek. Ha elutazom valahova, az egyik első dolgom megnézni, hogy milyen futóútvonalak vannak arrafelé. Május óta 750 km-t futottam, és 2019-ben több mint 1500-at. A futásnak köszönhetően számos új barátra és jó ismerősre tettem szert, és rengeteg olyan helyre eljutottam, amelyről azt sem tudtam, hogy létezik. 2018 augusztusában kipróbáltam a terepfutást a Szavanna trailen, és annyira tetszett, hogy azóta már inkább ez kerül előtérbe. Persze továbbra is részt veszek a nagyobb aszfaltos futóversenyeken és a környékbeli családias eseményeken, egyéniben vagy csapatban az ócsai UFÓ SE tagjaival és a dabasi futóközösséggel, de a legjobban a zöld erdőben és a hófehér, ropogós hóban szeretek futni. Általában a futással kapcsolatban a legbüszkébb arra vagyok, hogy egy éve anyukám és a húgom is elkezdett futni, és ott lehettem az első hosszabb távjaik teljesítésénél (21 km és 31 km); a saját eredményeimmel kapcsolatban pedig arra a tíz 25-30 km-es, 800-1000 m emelkedős terepfutásra, instant túrára, amelyet május óta (részben a Visegrád trailre készülve, részben a teljesítés miatti örömben fellelkesülve) sikeresen teljesítettem.
Nedjalkov Bea (Pécs)
Mindig sportoltam valamit, már óvodásként úsztam, majd iskolásként atletizáltam és teniszeztem, később pedig kézilabdáztam. Futni sosem szerettem, viszont 2013. február 11-én becsípődött, hogy az anyukám milyen szorgosan és kitartóan jár heti két-három alkalommal. Így egyik nap a sokadszori invitálásra igent mondtam. Emlékszem, pontosan hat kört voltam képes megtenni a 300 méteres atlétikai pályán, attól kezdve pedig nem volt megállás. Szép lassan, fokozatosan egyre több kört futottam, majd amikor a pályán már ment a tíz kilométer, kimerészkedtem terepre is. Két évvel az első futásomat követően félmaratont futottam, majd rá két évre sikerült eljutnom a maratonig, amiben már nagy segítségemre volt ultrafutó férjem, akit nem mellesleg futóversenyen ismertem meg. Mottóm: „Itt és ma, csak most futhatok!”
Paulovicz Marianna (Pilis)
Hobbifutogató vagyok, öt éve futok, mondhatni kikapcsolódásképpen. Ha az ember egy irodában ül egész nap, szinte vágyik a természetre, mindegy, milyen évszak van – ez indított el anno engem is, hogy futócipőt ragadjak, és így maradtam. Nem bánom, nekem ez nem kötelező dolog, inkább kikapcsolódás. Amikor az erdőben szelem a kilométereket, annak hihetetlen pozitív energiahulláma van, könnyű rászokni, nem hiába kezd egyre jobban terjedni a terepfutás is. Nekem május óta már több mint 800 km van a lábamban, idén az a mottóm, hogy a futás szeretete miatt fussak, nem kergetek időterveket, csak élvezem – hiszen ez is egy fontos része a sportnak, ugye?
