Hogyan került a futás világába?
Nem régóta futok, 2021. május elsején kezdtem – mondta Osztafin Anna a Csupasportnak. – Mivel akkoriban a koronavírus-járvány miatt bezártak a konditermek, a barátaimmal nekivágtunk az Országos Kéktúrának, majd ebből jött a futás. Bementem egy outdoorboltba, hogy vegyek egy túracipőt, de megláttam egy terepfutócipőt, amelybe rögtön beleszerettem. Az eladó figyelmeztetett is rá, hogy ez nem túra, hanem terepfutócipő, de megvettem, és másnap mentem is futni.
Ha jól tudom, rögtön bekezdett…
Elsőre nem valami okos dolgot csináltam… Éppen egy húsz kilométeres szakaszt készültünk lesétálni a Kéktúra-útvonalon a Bükkben, ám én egy órával hamarabb megérkeztem a helyszínre és öt kilométert futottam fel a hegyre.
Akkor még sok mindent nem tudtam a terepfutásról, így azt sem, hogy bizony bele lehet sétálni, de én végig futottam az emelkedőn. Másnap alig bírtam megmozdulni az izomláztól, ám nem érdekelt, kimentem futni hat kilométert.
Azt azért mindenképpen hozzátenném, hogy nem a semmiből kezdtem el, négyéves korom óta sportolok, tizenhét évig válogatott szinten sportaerobikoztam, akkor az alapozó időszakban elég sokat futottunk. Azonnal szerelem lett a terepfutás, onnantól rendszeresen kijártam a természetbe. Egy hónap elteltével csatlakoztam egy futóklubhoz, az edzők segítettek, ők vezettek be a versenyzés és a futás világába.
Mindig csak terepen futott?
Sosem vonzott az aszfalt, de mivel nyolcórás irodai munkám van, hétköznap nem nagyon tudok kimenni terepre, aszfaltra kényszerülök, hétvégén viszont enyém a természet. Viszont versenyezni szinte csak terepen versenyzem. Kedvenc helyszínem a Balaton, azon belül is a tanúhegyek. Imádok ott lenni, tavaly is többször megfordultunk arrafelé, már most van szállásfoglalásunk, ha csak tehetjük, odamegyünk pihenni.
Egy kicsit nézzünk vissza az elmúlt évre: milyen futóidénye volt?
Az év első néhány hónapja nagyon jól ment, tavasszal sok versenyen részt vettem, a legmeghatározóbb az Ultrabalaton volt, amelyet négyfős lánycsapatban megnyertünk. Eseménydús nap volt, sok-sok szenvedéssel, emlékszem, a vége felé már nagyon fájt a lábam, az utolsó két szakaszt fájdalomcsillapítóval teljesítettem… Többek között ezért sem futok sokat aszfalton. Ám természetesen nagyon örültem a győzelemnek, a hangulat fantasztikus volt, összesen ötvennégy kilométert tettem meg. A végén már tudtuk, hogy van esélyünk nyerni, így megnyomtuk az utolsó szakaszt, nem véletlenül ez lett mindannyiunknál a leggyorsabb.
Rá egy hétre aláfordult a bokám, részlegesen szalagszakadást szenvedtem, így másfél hónapig nem tudtam versenyezni. Ezt követően a csípőm sérült meg, a teljes ősz ugrott… Áprilisig viszont remek volt az év versenyzés szempontjából.
Milyen célokat tűzött ki maga elé 2024-re?
A múlt év után átértékeltem a dolgokat, így most a legfőbb célom az, hogy egészségesen tudjam le az esztendőt, ne sérüljek meg. A tervek szerint heti hetven-nyolcvan kilométert szeretnék teljesíteni. Elkezdtem edzővel dolgozni, ugyanis fontos, hogy valaki visszafogjon és iránymutatást adjon, mivel hajlamos vagyok túlhajszolni magam és átlépni a határt. Ami a versenyeket illeti, a Bükki Kilátások FunRun távján ötödik lettem a nők között, nagyon vártam ezt az eseményt a hazai pálya miatt, és tudtam, hogy a családom is kijön szurkolni. Végig esőben és ködben haladtunk, a saját versenyemet akartam futni, nem figyeltem semmi másra, voltak bőven jó részek is. A végére elfogytam, volt egy kis dagonyázás is, a célban jó érzéssel töltött el, hogy az egész családom várt. Sajnos „fapofával” futottam be a célba, így nem lett jó a befutóképem sem, azon emésztettem magam, hogyan lehetek ennyire béna, hogy nem tudtam jobbat futni a tavalyinál. Aztán megnyugtattak, hogy sokkal rosszabb pályaviszonyok voltak. Visszagondolva, jó kis versenyen vagyok túl, és még ha nem is sikerült a tervem, elégedett vagyok. Aztán a múlt hétvégén rendezett Császta Trail tizenhat kilométeres távján vettem részt, jó kis verseny volt egy nagyon hajtós pályán. Kifutottam magamból a maximumot, jól is ment, elégedett vagyok mindennel. A nők között a nyolcadik helyen értem célba, nem volt könnyű, mert végig nyomni kellett neki. Rengeteg baráttal és ismerőssel találkoztam, kiváló szervezés volt. Lesznek még további versenyeim, de az UTH Visegrád Trailre készülök nagy erővel, majd ősszel az első terepmaratonomat, a Tanúhegyek Trailt szeretném teljesíteni.
