Hogyan kezdett el futni?
Minden akkor kezdődött, amikor kétezerhétben a családommal kiköltöztünk Hűvösvölgybe. Már egy ideje ott laktunk, amikor kellemetlenül kezdtem érezni magam amiatt, hogy miközben itt lakom a gyönyörű hegyek között, semmiféle affinitást nem érzek az iránt, hogy gyalog járjam be ezeket a helyeket. Hozzá kell tenni, nem vagyok az a típus, aki rajong a túrázásért és a természetjárásért, ezért elhatároztam, inkább futva fedezem fel a természetet. Tulajdonképpen már a legelején lelkiismereti kérdést csináltam a futásból és abból, hogy közelebb kerüljek a természethez.
Ez a rövid interjúrészlet Futóarcok című könyvünkből való, amelyben több mint harminc ismert magyar futót mutatunk be részletesen, természetesen Túróczi Rékáról is sokkal bővebben írunk. A 236 oldalas könyv megvásárolható a könyvesboltokban és a Spuri boltokban, megrendelhető a lapcentrum.hu oldalon.
Gyermekszülés után számos nő előtt bezárul a világ, az ön esetében ez éppen fordítva történt.
Igen, ez így van. Egy nő az első gyereke születése után általában bezárkózik, legalábbis gyökeresen megváltozik az élete. Amíg még pici, csak eszik és alszik, az anyák pedig napközben egyfajta társas magányban élnek. Csodálatos az anyaság, de ez az életforma önmagában sohasem elégített ki, nem tudok anya lenni a nap huszonnégy órájában, ezért a futás nekem szó szerint kiszabadulást jelentett ebből a kicsit zárt világból és „leegyszerűsített” környezetből, amelybe egy időre minden anya belekényszerül. Kikerültem a négy fal közül, ingerek értek, újra elkezdtem érezni a saját testemet, aminek köszönhetően kialakult bennem egy testtudat, és minden szempontból sikerült megtartanom a nőiességemet. Mondhatnám úgy is, hogy újra felfedeztem magam.
Több alkalommal is elmondta már, hogy a futásból merít erőt a gyerekneveléshez. A sportolás mi máshoz ad még energiát?
A család körüli élet és a mindennapos teendők megszervezéséhez, rendszerezéséhez, ami a családban a nő feladata. De leginkább az érzelmi életemben jelent támaszt, a hullámvölgyek áthidalásában és abban, hogy túl tudjam tenni magam a csalódásokon. A sport jelentős lelki- és mentális erőt ad az embernek.
A futás után néhány évvel kezdett el triatlonozni…
Igen, az utóbbi években lett nagy szerelmem, már az első versenyem után nagyon megtetszett. Az egyetlen bibi az vele, hogy három sportágból tevődik össze, ezért még többet kell rá készülni.
Nagyon sok nő példaképe lehet, de önnek vajon van-e példaképe?
Sok sportolót szeretek, de a hétköznapi értelemben vett példaképem nincs. Ott van például Hosszú Katinka, akit nagyon kedvelek, és tudom, hogy sok sportolónak klasszikus, követendő példaképnek számít. Akiket az Instagramon követek, azoknak általában az életük egy része vagy egésze tetszik, de őket sem tartom példaképeimnek.
Túróczi Rékát sokan csak Irunmomként ismerik: mit takar ez valójában?
Ezt a nevet tudatosan választottam magamnak, több okból. Az „irun” a sportra, elsősorban a futásra utal, hiszen mindmáig ez teszi ki a sporttal töltött időm jelentős részét. A „mom” a családban betöltött anyai szerepemre utal. A teljes név az ironmanversenyekre hajaz, most már a triatlon is része az életemnek. Amikor ezt a nevet választottam, ihletként Hosszú Katinka Iron Ladyje is ott lebegett a szemem előtt, ami egy kicsit tisztelgés az ő pályája előtt. A név nem véletlenül angol, hiszen az Instagramon nemcsak magyarul, hanem angolul is posztolok. A külföldieknek nem jelentene sokat, ha a saját nevem alatt tennék bejegyzéseket.
A posztjaim lényege, hogy megmutassam az embereknek, ők is választhatnak olyan életmódot és életformát, mint amilyen az enyém, ebben szeretnék nekik segíteni azzal, hogy egyfajta véleményformáló szerepet vállalok.
Kétezertizennyolc elején és végén két súlyos műtéten esett át: önszántából, rákmegelőzés céljából mindkét mellét levetette. Hogyan befolyásolta ez a sportkarrierjét?
A műtétek után hat hétig tartott a kötelező regeneráció, de az első három hét után már hiányozni kezdett a mozgás, hiszen ahhoz vagyok hozzászokva, hogy az év háromszázhatvanöt napján mozgok. Másfél hónap után kezdhettem csak el újra a sportolást. Csak lassan kerültem a vissza a régi kerékvágásba, nehezen tudtam visszanyerni a régi formámat, igazából még most sem tartok ott, ahol a műtétek előtt. Ez kétezertizennyolcban három hónap teljes kihagyást és még majdnem ennyi ideig „visszaszoktató”, csökkentett intenzitású edzéseket jelentett. Ez az év így nem a fejlődésé volt. De az egészség a legfontosabb, anélkül nehéz sportolni. Hosszú távon gondolkodom.
A legszerencsésebb esés
Három-négy éve volt egy hatalmas biciklis esésem, amikor Dobogókőről tekertem lefelé, s bár súlyos sérüléseket szenvedtem, óriási szerencsém volt, hogy nem ütött el egy autó. Ezt követően tudatosult bennem, hogy az országúti kerékpározás is technikai felkészültséget igényel.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
