Dittrich András pályacsúccsal nyerte meg a Vadlán Ultra terepverseny 108 kilométeres távját, 10:07:13-as idővel ért be a célba. Negyedik alkalommal vett részt az eseményen, 2019-ben második, 2020-ban első, 2021-ben pedig harmadik lett.
Készült a pályacsúcsra?
A győzelem megfordult a fejemben, pályacsúcsra azonban nem számítottam – nyilatkozta a Csupasportnak a pécsi sportoló. – Mivel a verseny hetében végig esett az eső, tíz óra tíz perces időt terveztem előzetesen. Negyedszer vettem részt a Vadlán Ultra terepversenyen, s az eddigi legjobb időm tíz óra negyven perc volt. Ehhez képest bő fél órával jobban kellett volna teljesítenem a pályacsúcshoz, ami irreálisnak tűnt. Azonban minden téren sokkal felkészültebb voltam, mint valaha.
Milyen volt a verseny?
Pulzus alapján futottam. Korábban még sosem volt nálam óra és pulzuspánt, most erre építettem fel az egészet. Százötvenes pulzust lőttem be, ha elértem ezt a számot, akkor visszavettem. Nem zavart, ha valaki megelőzött, tudtam jól, hogy utol fogom érni. Negyven kilométernél megfájdult a combhajlítóm, szerencsére a célig nem lett rosszabb. Érdekes, de nem volt holtpontom, sokkal jobban ment a futás, mint korábban bármikor, kifejezetten fitten értem célba. Tudtam, hogy a versenytársaim között van, aki nem képes utolérni, van, aki elfutotta az elejét és elfárad majd, nem idegeskedtem. Teljes magabiztossággal haladtam.
Említette a sok esőzést. A sártenger jelentette a legnagyobb nehézséget?
Egyértelműen. Olykor elég nehéz volt haladni az eső áztatta talajon. Az utolsó öt kilométer a pályán kacskaringósra sikeredett, ráadásul kétszáz méter szintemelkedéssel volt fűszerezve, nem mellesleg a kemény saras részek után ez aszfaltos volt. Nem esett jól. Továbbá a Láz-hegynél lévő emelkedő nagyon meredek, ráadásul körülbelül százan, a rövidebb távon futók már elhaladtak itt, így alaposan kitaposták a domboldalt.
Így extrém saras, mocsaras körülmények között kellett haladnunk az avarban, volt, hogy a fákon húztam fel magam vagy a gyökerekbe kapaszkodtam. Szó szerint úgy néztem ki, mint egy disznó.
Hogyan oldotta meg a frissítést?
Nagyon minimalista vagyok. A teljesítménytúrázással kezdtem, s ott adta magát, hogy kólával, vízzel, banánnal és gumicukorral frissítettem. A géleket soha nem próbáltam. Most is a jó bevált dolgokat vettem magamhoz, plusz sótablettát. Egyébként idén szoktam rá a futóövre, korábban mellényt használtam, de az nem jött be.
A nyáron a Jahorina Trail százharminc kilométeres távját 18:18:58-as idővel nyerte meg. Milyen volt?
Kaotikus. Szerbiából, a Tara Nemzeti Parkból rajtoltunk éjfélkor, szűkös volt a mezőny, húszan indultunk.
A rajt felé haladva a buszon jutott eszembe, hogy a hotelben hagytam a sótablettákat, elég kellemetlen volt. A verseny alatt nagyon meleg volt, ez kissé zavart, de szerencsére így is meg tudtam nyerni.
Tizennyolc óra alatt értem be, a második egy szerb lány lett huszonnyolc órával, a harmadik pedig egy szerb srác harminckettővel. Durva, de csak hárman értünk célba, a többiek nem tudták teljesíteni a versenyt.
Úgy látszik, remek éve van: győzelem nyáron a nehéz szerb-bosnyák versenyen, és most pályacsúcs a Vadlán Ultrán.
Ez az eddigi legjobb évem. Az esztendő a Vértes Terep Maratonnal kezdődött, amelyet megnyertem, majd jött a Salomon Ultra Trail, ahol harmadikként értem célba. Aztán a már említett Jahora Trailen és a Vadlánon aratott győzelmem. Ez a négy verseny igazán jól sikerült, büszke vagyok rájuk. Ebben az évben rengeteg újdonságot próbáltam ki, úgy néz ki, ezek nagy része bejött.
Milyen további célokat tűzött ki maga elé?
Jövőre tizenkét óra alatti Ultra Trail Hungaryt és tíz óra alatti Vadlán Ultrát akarok futni. A Jahora Trailen nyertem egy nevezést az olaszországi Dolomiti Extreme Trail-eseményre, azon ott leszek, valamint a szerb-bosnyák versenyre is vissza akarok menni. Nagyon szép Bosznia-Hercegovina, s ki tudja, lehet, meg tudom javítani az idei időmet.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
