Jó ideje halogattam az új futócipő megvételét, de már nem húzhattam tovább, eljött az ideje. Legutóbb nagyon jól sikerült választanom, a Nike Zoom Vomero 14 tökéletes volt, ezért is nem akaródzott lecserélni. Azonban a futás közben rendszeressé váló itt fáj, ott fáj okán szétnéztem a piacon. Nem ragaszkodtam a márkához, megszoktam már, hogy valami hiába válik be, nem sikerül ugyanolyat beszerezni (a Vomerót egyébként sikerült volna, de az ára most messze túlszárnyalta azt a lélektani határt, amit még bevállalok erre a célra.)
Ezért úgy döntöttem, szabad a pálya, más márkának is adok lehetőséget, és volt olyan is, amit tudtam, hogy többet nem veszek, mert hamar tönkremegy kívül, belül. A Vomero olyan szinten megtartotta az anyagát (persze nem a talpánál), hogy most mosás után olyan, mint egy új. Simán jó lesz a hétköznapokra, mert gyönyörű és kényelmes, csak futáshoz már nem jó. Aztán alapos körülnézés után úgy alakult, hogy újfent Nike-ra (Renew) esett a választás, mert érzésre, kinézetre és árban ez volt a legjobb.
Alig vártam, hogy felavassam, de hát nem én lennék, ha ez simán ment volna: hogy, hogy nem, az egyik gyönyörű, ám kissé balesetveszélyes szandálomban úgy kificamodott a bokám, hogy pár napig csak nézegetni tudom az új futócipőmet.
Az orvos egy hét pihentetést javasolt, úgyhogy majd csak ezután derül ki, jó csukát vettem-e. De egyáltalán nem izgulok emiatt, az évek alatt nem kevés tapasztalatot szereztem a futócipő kiválasztásában. Bezzeg a platform, telitalpú szandál vásárlásában a jelek szerint az évek és a rutin mit sem segített. Így hát a menő szandálomat bedobozoltam, és néhanapján előveszem majd megcsodálni, de többet fel nem veszem, az biztos. Az új, menő futócipőmet meg remélem, mihamarabb kivehetem a dobozából, és nekiindulhatok nyargalászni. Ez sokkal fontosabb.
KMKOVEK.BLOG.HU
Belus Fruzsi tolja az edzéseket tisztességesen, de a versenyhiány már érződik a motivációján, ezért a legkézenfekvőbb megoldást választotta: benevezte magát egy versenyre! Júniusban irány a Bükk Hegyi Maratoni!
PAPER WINGS (Facebook)
A szerző a combos ausztriai túra után nem sokáig pihent, sőt a sík húsz kilométer helyett inkább az emelkedős Pilist választotta. S milyen jól tette! Remekül ment a futás, annyira, hogy maga is alig akarta elhinni!
FUTASROLNOKNEK.HU
Mindig is nagy érdeklődéssel olvasom a külföldi versenybeszámolókat, de az utóbbi időben finoman szólva nem voltunk elkényeztetve ilyen írásokkal a kialakult helyzet miatt.
Ezért is örültem, hogy szembejött velem egy korábbi beszámoló a kambodzsai félmaratoniról – annyira exkluzív, hogy még sokkal többet is olvastam volna erről a teljesítésről!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Verseny elvárások nélkül
A hét végén hosszú idő után először újra tétre megy majd a futás, a 1 Way Ticket nevű speciális versenyen állok rajzhoz, amelyen minden órában teljesíteni kell 6,7 kilométert, ameddig bírjuk, akarjuk.
Általában kitűzött célokkal megyek neki egy-egy megméretésnek, de most nincsenek elvárásaim, egyszerűen szeretném élvezni a futást, újra barátok, ismerősök között teljesíteni. Nem vagyok életem formájában, az elmúlt hónapok inkább a munka, egyéb teendők jegyében telt, keveset futottam, keveset edzettem, de annak ellenére, hogy általában van némi teljesítménykényszer, most egyáltalán nem zavar, hogy nem vagyok a topon.
Az év hátralévő részében azonban újra a futás és az edzés kerül főszerepbe, az őszi versenyeken már szeretném ismét a legjobb formám hozni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
