Hogyan jött az életébe a futás?
Régebbre mennék vissza az időben, hétéves koromban kezdtem öttusázni, és hamar bekerültem a versenysportba – mondta Málits Péter a Csupasportnak. – Öttusázó-pályafutásom befejeztével a hegyifutás először hobbi volt, az idei a harmadik év, hogy versenyzek, így mindent egybevéve tizenhét éve járok különböző megméretésekre. Szeretem a természetet és a hegyeket, ezért a hegyifutás kézenfekvő választás volt. Kétezerhuszonkettőben vettem részt először hegyifutóversenyeken, és sikerült kvalifikálnom az ifjúsági Skyrunning-világbajnokságra, amelyen tavaly is ott voltam. Idei céljaim közé tartozik, hogy immár a felnőtt-világbajnokságon képviselhessem Magyarországot.
Milyen távokat teljesít?
Már öttusázóként is futottam félmaratonit, de sosem volt célom, hogy nagy léptékben növeljem a távot. Sokkal inkább versenyeket célzok meg, és arra a távra készülök. Azokat a távokat kedvelem, amelyeket képes vagyok magas sebességgel lefutni, és amelyekkel nem vállalok nagyobb terhelést annál, mint amit a szervezetem elbír. Ez jelenleg lehet nyolctól harmincöt kilométerig bármennyi, várhatóan az idén ennél nem lesz lényegesen hosszabb versenyem.
Mely versenyeket emelné ki az eddigiek közül?
A kétezerhuszonkettes év fontos volt, új voltam még ebben a sportágban, hamar megtapasztaltam, hogy az akkori heti ötszáz méter szintemelkedés kevés a megfelelő felkészüléshez. Az első Skyrunning jellegű versenyem a huszonhét kilométeres, ezerháromszáz méter szintet tartalmazó Muzsla Trail volt, amelyen a második helyet szereztem meg. Nagyon vártam már azt a versenyt, jó élmény volt, de egyben nagyon küzdelmes is az akkori felkészültségem miatt. Ez a verseny a Magyar Túrasport- és Terepfutó-szövetség országos bajnokságának része volt, egyben válogató az andorrai ifjúsági Skyrunning-világbajnokságra, amelyre sikerült a kvalifikáció. A múlt évben már tudatosabban készültem, ez meg is látszott az eredményeimen, egyértelműen éreztem a fejlődést. Kétezerhuszonhármat ezért fordulópontnak tekintem: az országos bajnokságokon és az olaszországi Skyrunning-világbajnokságon is jól ment a versenyzés, majd az idény végén az olasz Dolomitokban, illetve a szlovéniai hegyifutó-világkupán is olyan eredményt értem el erős nemzetközi mezőnyben, amellyel minden szempontból elégedett voltam. Ez pluszmotivációt jelentett az idei szezonra.
Ha már 2024-et említi: milyen célokat tűzött ki maga elé?
Az idei évben még komolyabban veszem a felkészülést. Emiatt költöztem a Budai-hegység közvetlen közelébe, így sokkal hatékonyabban tudok edzeni, hetente átlagban legalább háromezer méter szintkülönbséget teljesítek. Az évet két részre bontanám: a tavaszi-nyári időszakban terveim szerint a Magyar Hegyi- és Terepfutó-bajnokság versenyein, illetve a Salomon Golden Trail Series magyar-szlovén-horvát regionális liga futamain veszek részt. A terepfutó-bajnokság első fordulóját a Bükki Kilátásokon belül már megrendezték, sikerült megnyernem a harmincöt kilométeres távot. A rossz időjárás ellenére remek verseny volt, stabilan futottam, ez elegendőnek bizonyult a győzelemhez. Mivel a terepfutó ob része volt ez az esemény, így a szövetség figyelembe veszi a Skyrunning-vb kapcsán is, emiatt is örülök az első helynek. Az év második felében, augusztusban a híres svájci Sierre-Zinal lesz az egyik főversenyem, ezt a hegyifutás „New York-i maratonijának” is szokták nevezni. Bakancslistás esemény, erős lesz a mezőny, várom már. Egy hónappal később pedig reményeim szerint részt vehetek a spanyolországi felnőtt Skyrunning-világbajnokságon. Bár idén a korábbiaknál még keményebb felkészülést és a versenyzést tervezek, továbbra is azt tartom szem előtt, hogy az eredmények hajkurászása ne menjen a sport élvezete kárára. Még mindig relatíve új vagyok a hegyifutásban, három éve űzöm, igyekszem nem nagy terhet venni magamra: tudom, hogy az élmezőny még előttem jár, de azért dolgozom nap mint nap, hogy mielőbb közéjük tartozzak én is.
