Kiemelten foglalkoztunk az idei Spartathlonnal, amelyen Maráz Zsuzsanna révén a nőknél magyar győzelem született, akinek edzője honlapunk egyik szakértője, Lőrincz Olivér. Az ő segítségével a megméretés előtt is összegyűjtöttünk 13+1 érdekességet a viadal kapcsán.
„A mi szakmánk ilyen, sokáig nagy a csend, a felkészülés alatt hónapok telnek el különösebb csinnadratta nélkül; persze mi már akkor is kapunk visszajelzéseket, de a verseny során csúcsosodik ki az egész, ott derül ki minden – kezdte Lőrincz Olivér. – Ez olyan, mint a szőlészet, amikor az ember egész évben gondozza a gyümölcsöt, és a szüret alkalmával lesz kézzel fogható eredménye. Ráadásul akárhogyan is dolgozunk, sok tényező van, amely felülírhatja a befektetett munkát, szerencse kérdése is, hogy ki tud helytállni egy ilyen versenyen. Jöhet egy sérülés, betegség, megharaphatja az embert egy kutya, bármi előfordulhat. Zsuzsi egyébként nagyon jó abban, hogy a versenyre szépen rendezi a gondolatait, s kihozza magából, amire képes.”
Lőrincz Olivér hozzátette, az idén például az extrém időjárás is okozott nehézséget, mert ugyan az előfordult már, hogy esett, jött egy zápor, de arra, hogy végig hideg legyen viharos széllel, nem nagyon volt példa.
Alapvetően a hűtésre, a jegelésre készültek, ám erre végül nem volt szükség, viszont a hűvös idő miatt emelni kellett a kalóriabevitelt.
„Zsuzsi mondta, hogy van benne egy kis hiányérzet, mert tavaly jobb időt futott, viszont ne felejtsük el, hogy ha nem kerget az ellenfél, és biztosan vezetsz, nehezebb ösztönözni magad a nagyobb tempóra – folytatta Lőrincz Olivér. – Mondtam neki, hogy ő győzni jött ide, és sikerült is. Az elsődleges cél természetesen az, hogy teljesítsük a versenyt, de nála a harmadik és a második hely után a győzelem is fontos volt. Árnyalhatja persze a képet, hogy tavaly jobb időt futott, de én tökéletesen elégedett vagyok vele.”
A Fuss Te is Akadémia edzője elmondta, itthonról segítette a Spartathlonon rajthoz álló hat versenyzőjét, egyébként is ritkán kíséri a futóit. Azért sem, mert ha több futója indul az adott viadalon, választania kell közülük, ami nem fair. Ilyenkor a frissítést végző személlyel tartja a kapcsolatot – Maráz Zsuzsannát a párja segítette a Spartathlonon, akivel többször is beszélt –, a verseny alatt éjjel-nappal hívhatják telefonon.
Ő pedig igyekszik tanácsot adni, megoldást találni. Igaz, ha a versenyzővel kell beszélni, akkor az azt jelenti, hogy már nagy gubanc van.
„Az ultrafutás abból a szempontból különleges, hogy egy úszóversenyt, sakkolimpiát vagy éppen kosármeccset nézve nem találkozunk olyannal, hogy valaki feladná a versenyt, míg a mi világunkban ez hétköznapi dolog, harminc-ötven százalék a feladások aránya – világított rá még egy érdekességre Lőrincz Olivér. – Ez nem azért történik meg, mert gyenge a versenyző, hanem azért, mert éppen adódott egy olyan probléma, amely ellehetetlenítette a folytatást. Ezért is hangsúlyozom, hogy nem kell kudarcként megélni egy feladást, nem dől össze a világ, inkább le kell vonni a konzekvenciákat és azokból építkezni. Nagyon nehéz húsz-huszonöt órán keresztül futni, ebbe számtalan hiba csúszhat.”
A szakember hat versenyzőjéből négy ért célba az idén, a nyolc éve alatt most fordult elő először, hogy valamelyik tanítványa feladja a versenyt; de ebben a mostoha körülmények is szerepet játszottak, és ahogy hangsúlyozta is, ezt nem szabad kudarcként megélni.
„Már nem vagyok »százszázalékos«, de itt annyira erős a szerencsefaktor, hogy emiatt nem szabad bánkódni, előfordul az ilyen. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy már a harmadik tanítványom tudott győzni – Lubics Szilvia, Nagy Katalin és Maráz Zsuzsanna összesen hat győzelmet aratott, és nem tudok olyan edzőről, akinek három versenyzője is megnyerte volna a Spartathlont.”
