Érdekes témát járt körbe a világszerte ismert magazin, a Sports Illustrated: egy, az ultratávokra specializálódott futó képes-e babérokat aratni olimpiai kvalifikációt érő maratoni versenyen. A két szakág között ég és föld a különbség, míg a száz kilométer vagy afeletti teljesítés szinte minden részletében az állóképesség próbája, addig a szintúgy hosszú távú maratoni esetében a legjobb atléták szerint is inkább a gyorsaság a fontos. Ennek tükrében a sportlap cikke még inkább figyelmet érdemlő.
Az amerikai ötven mérföldes (ez pár méter híján 80.5 kilométert jelent) világrekorder ultrafutó, Jim Walmsley élete első maratoni távú versenyén állt rajthoz február végén, az amerikai olimpiai maratoni válogatón, s természetesen a tokiói kvalifikációért szállt harcba.
A tét nem volt kicsi, hiszen 2:11:30 óra alatt kellett teljesíteni az olimpiai kvóta érdekében a 42.2 kilométert, hogy aztán a nyári játékokon Szapporóban (a japánok nem Tokióban, hanem a hűvösebb éghajlatú városban rendezik a maratonit) is rajthoz állhasson.
Csupasport-magazin: Tiltások és eltiltások
Mennyire terjedt el a dopping a szabadidős sportokban? Milyen szabályok vonatkoznak az amatőr sportolókra? Mit tehetnek az egyes sportágak a dopping szűréséért, visszaszorításáért? Miért veszélyesen az UFO-szteroidok?
Erről, és persze sok minden egyéb szabadidős érdekességről írunk a Csupasport magazin első számában, amely március 10-én jelenik meg! A 100 oldalas magazinon kívül olvasóink kapnak egy 16 oldalas versenyeredményes mellékletet is.
Hat amerikai futónak sikerült teljesíteni a szintet, ami olimpiai indulást ért, és ne is húzzuk az időt, már most lelőjük a poént: Jim Walmsley neve nem szerepel a kvalifikációt szerző három USA-atléta között. A válogatót a riói játékokon bronzérmes Galen Rupp nyerte 2:09:20 20 órás idővel, s ez az eredmény „beárazza” az ultrafutó hősünk idejét, azaz a 2:15:05 órát, amely végül a huszonkettedik helyhez volt elég. Egy ultratávokra specializálódott futó esetében ez remek idő, a profi maratoni mezőnyben viszont a futottak még… kategóriát jelenti.
Jim Walmsley mindenesetre az Egyesült Államok hosszútávfutói között a maratoni próbálkozástól függetlenül legenda. A harmincéves, az Arizona állambéli Flagstaffban élő futó a Nemzetközi Terepfutó-szövetség (ITRA) szerint a spanyol Kilian Jornet mögött a második az ultratrailesek világranglistáján.
Olyan versenyen győzött már pályafutása során, mint a világ legrégebbi száz mérföldes (161 kilométer) terepversenye, a Kalifornia államban lévő Squaw Valleyben megrendezett Western States Endurance Run, amelyen a 2018-ban felállított 14:30 órás pályacsúcsát is megdöntötte tavaly, további húsz percet javítva korábbi idején. Szintúgy 2019-ből még egy rekord fűződik a nevéhez: 4:50:8 óra alatt futotta le az ötven mérföldet (80.5 km), ami természetesen világcsúcs.
Jim Walmsley azonban az olimpiai részvételt sem adja fel, gyorsulni akar a 42.2 kilométeres távon is, de – látva az eredményét – aligha dönti meg a tételt: ultrafutó csak csoda révén tudna beférkőzni a maratonit kicsivel több mint két óra alatt lefutni képes hosszú távú „sprinterek” közé…
Jim Walmsley a legkeményebb terepek királya maradhat
„Tisztában vagyok vele, hogy sokkal keményebben kell dolgoznom, és teljesen más jellegű edzéseket végeznem, de nagyon vonz ez a fajta kihívás is – monda a Sports Illustratednek a legendás ultratrailes. – Azt is tudom, hogy nem néhány nap alatt érik be a munka gyümölcse. Kitartó vagyok, és biztos abban, hogy egy nap majd eljön az én időm ezen a távon is.”
Na de mit tudnak a japánok?!
A világhírű sportmagazin összeállítása kitér arra is, hogy Jim Walmsley milyen szakmai háttérrel vágott neki az olimpiai kvalifikációs maratoni próbának. Már a selejtezős részvétele is pengeélen táncolt, mivel a mezőnybe kerüléshez is 2:19 órás maratoni, vagy 1:04 órás félmaratoni időre volt szükség. Tekintve, hogy a terepultrás hivatalos versenykörülmények között 42.2 kilométert korábban sohasem futott még, így a 2019-es Houston félmaratonin futott, a szintidőt éppen karcoló 64 perces idejével kvalifikálta magát a válogatóra. Az edzésmunkáját egyébként tavaly év végén kezdte áthangolni a maratoni felkészülés jegyében, így attól kezdve a hosszú, lassú futások helyét átvették a tempósabb edzések. A tökéletes felkészülés érdekében komoly kutatómunkát is végzett a futó, s olyan japán elitatléták edzéseit tanulmányozta egészen a nyolcvanas évekig visszamenőleg, mint például a kétszeres olimpiai bajnok és négyszeres major maratoni győztes Szeko Tosihiko, vagy a korábbi száz kilométeres világcsúcstartó, és mellette 2:10 órás maratoni idővel rendelkező Szunada Takahiro (róla itt írunk a csupasporton). Nos, ami bejött a japánoknak, az nem volt elég az amerikai atlétának – így új módszert kell majd keresnie annak érdekében, hogy a mostani, maratoni idejéből még lefaragjon legalább öt, de inkább hat percet.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
