últ
Nem akármilyen elismerésben volt része, hiszen harmadik alkalommal választották meg az év női terepfutójának.
Nagyon megtisztelő, hogy ismét engem választottak, és az is, hogy harmadik alkalommal kaptam meg ez a díjat – mondta Csillag Eszter a Csupasportnak. – Bár sajnos az otthoni terepversenyeken nem tudtam részt venni, mert időben ütköztek más viadalokkal, azért végül tavaly is sikerült ha nem is terep-, de más megméretéseken részt venni. Áprilisban volt a magyar országos maratoni bajnokság, és ott volt a decemberi száz kilométeres világbajnokság Indiában.
Elégedett a tavalyi eredményeivel?
Nem volt rossz év, sőt… Sok jó dolog történt velem, de nem minden verseny sikerült úgy, ahogyan akartam. 2024 vége és az új esztendő eleje jó lehetőség volt arra, hogy átgondoljam, mi az, amit jól csináltam és min szeretnék leginkább javítani annak érdekében, hogy a jövőben jobb legyek.
2024-ben a legnagyobb sikerét a Western States Endurance-on aratta, harmadik lett, megnyerte a magyar országos maratoni bajnokságot, illetve második lett egy kínai terepversenyen, sőt az UTMB-t is teljesítette. Beszélne róluk?
A maratoni országos bajnokság időben épp jókor volt, így remek felkészítő versenynek bizonyult a Western States Endurance Runra. Izgalmas volt, hogy ez épp az ob, s bár az időeredményemmel nem voltam elégedett, boldog voltam a győzelem miatt. Aztán a százmérföldes amerikai Western States Endurance-on harmadik lettem, majdnem fél órát javítottam az előző évhez képest, így ez lett a tavalyi legjobb eredményem. A százhatvan kilométeres távon akadt negyven olyan kilométer, ahol mélyponton voltam, idén azon leszek, hogy azt a negyven kilométert is jobban fussam meg, ne legyen semmiféle probléma. Tudok még javítani az időeredményemen, ez a cél idén. Aztán ott volt a másik főversenyem, az UTMB, az eredménynek nem örülök, annak viszont igen, hogy egy évben tudtam teljesíteni ezt a versenyt és a Western States Endurance-t, amit terepfutásban „double-nak” hívnak, mert két hónapon belül van ez a két százmérföldes. Visszatérve az UTMB-re, voltak hibáim, ez a verseny kicsúszott a kezemből, de az, hogy teljesítettem és beértem a célba mégis szép eredmény, a már említett double teljesítése miatt. Rengeteget tanultam abból a versenyből, ha indulok rajta, idén javítani szeretnék. Már tavaly október végétől bizonyos dolgokon elkezdtem dolgozni, például a verseny előtti, alatti es utáni táplálkozás. Ősszel volt még egy Ninghai Ultra nevű hatvan kilométeres erőpróba, amely igazi örömfutást hozott, főleg azért, mert ez volt az első kínai versenyem. Korábban nem versenyeztem még Kínában, pedig régi vágyam volt, hiszen tudtam, hogy csodálatos természeti adottságai vannak. Ez a verseny is fantasztikus tájon, szép hegyeken vezetett keresztül, örültem, hogy részt vettem rajta, végül a nők között a második helyen értem célba, amellyel meg voltam elégedve, hiszen nem volt célverseny, nem is voltam túlságosan felkészülve rá.
Az indiai száz kilométeres világbajnokságot viszont sérülés miatt fel kellett adnia. Mi történt?
Az UTMB és a Western States Endurance sokat kivett belőlem az esztendő végére, ráadásul éreztem, hogy a felkészülés is eléggé nehézkesen megy, a testem nehezen viselte az újabb betonos felkészülést egy éven belül… Beton körpályán zajlott a verseny, amelynek az eleje szuper volt, de a csípőm harminc kilométernél elkezdett fájni, majd negyven kilométer után ki kellett szállnom. Nem akartam kockáztatni egy esetleges súlyosabb sérülést, s utólag tudom, jól döntöttem. Még most sem vagyok teljesen százszázalékos, ám folyamatosan foglalkozom vele, az akupunktúra és a köpölyözés mellett erősítek, szóval remélhetőleg a nagy versenyekre rendbe jön.
Térjünk is rá az idei célokra.
Jelenleg a felkészülésem zajlik, idén is jelentkeztem az UTMB-re és a Western States Endurance-ra, de… Az még kérdéses, hogy az UTMB-n vagy annak a százegy kilométeres távján, a CCC-n leszek-e ott, esetleg a spanyolországi terepfutó-világbajnokságon. Június végéig kell eldöntenem, melyiken veszek részt, nyilván az egyik kizárja a másikat. Ezt majd a Western States utáni napokban fogom eldönteni. Az biztos, hogy az új évet UTMB-specifikus edzésekkel kezdtem, a felkészülés ezen etapja márciusig tart, akkor lesz egy ausztráliai versenyem, amely nagyban befolyásolja majd a döntésemet.
AZ ÉV ULTRAFUTÓNŐJE: Garai Ágnes Szonja
