„Az első két versenyem jól sikerült; nem tudom még, hogy a harmadikkal mi lesz, bízom benne, hogy itt is jól szerepelek, szeretném elcsípni a dobogót. Nagyképűség lenne kijelenteni, hogy az első hely a célom, tekintettel arra, hogy nagyon erős ultrafutók lesznek a mezőnyben” – mondta előzőleg szerényen Csécsei Zoltán, aki azt is hozzátette, majd valahogy lekocogja az Ultra Tisza-tó immár 126 kilométeres távját.

Ehhez képest… Magabiztos, több mint félórás előnnyel elért győzelem, nem mellesleg 111 kilométernél megdöntve a korábbi táv rekordját. Ha ez a visszafogott forma, akkor…

„Mi lenne, ha még jól is érezném magam – replikázott nevetve Csécsei Zoltán. – A verseny előtt csak négy órát tudtam aludni, csíptek a szúnyogok, három óra negyvenkor pedig nekiállt kukorékolni egy kakas, teljesen abszurd dolgok történtek velem.”

Csécsei Zoltán hozzátette, nem nézte meg pontosan az időt, de nagyjából 8:22 óránál érte el a 111 kilométert, míg tavaly 8:32:46 órával állította fel a pályacsúcsot. Idén a 126 kilométert végül 9:37:01 óra alatt teljesítette, több mint 35 perccel megelőzve Beda Szabolcsot és több mint másfél órával Csereklei Józsefet.

„Egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy én nyerem a versenyt – folytatta a győztes.

– Nyolcvan kilométernél kezdtem érezni, hogy ha nem hibázok nagyot, én jövök be elsőnek, akkor el is kezdtem kicsit óvatosabban futni.

Szabi tíz perccel volt mögöttem, 100 kilométernél már húsz perccel vezettem, nagyjából 4:50-es kilométereket futottam, míg neki négy percen belülieket kellett volna.”

Az időjárás kapcsán a háromszoros UTT-győztes elmondta, jól viselte a meleget, nem szokott ezzel gondja lenni: hosszú ujjú fehér póló, fehér sapka, fehér kompressziós szár, ahogy fogalmazott, ő a fényvisszaverés mintaképe. No meg természetesen rengeteg jég, amelyből minden frissítőponton extra adagot kért a szervezőktől, majd a pólója alá is tett belőle. Az ujjába, illetve a nyakánál is helyezett el bőven, amiből a mellkasára, a hasára, és a gerincére is jutott, illetve

a kulacsában lévő jeges vízzel locsolgatta magát 3-5 percenként – mondjuk most kicsit fáj is a torka –, a szelesebb szakaszokon szinte már fázott, s így elérte, hogy 35 helyett gyakorlatilag 20 fokban futott, ami óriási előnyt jelentett neki.

„Két nehéz része volt a versenynek, az egyik, amikor Szabit megpróbáltam leszakítani, akkor kicsit magasabbra is engedtem a pulzusomat, mint ahogy terveztem, de kénytelen voltam nyomást gyakorolni rá – elevenítette fel a versenyt Csécsei Zoltán. – A másik nehéz rész akkor jött, amikor éreztem, hogy megnyerem, bár sose biztos a győzelem, fél órával vezettem, volt még tizenöt kilométer, az eléggé motiválatlanul telt el. Az utolsó ötszáz métert vártam, hogy learathassam a munkám gyümölcsét, mutattam is a célba érkezésnél a hármast, hiszen sorozatban harmadszor nyertem meg a versenyt.”

A győzelem után pedig jöhetett a jól megérdemelt gyros, illetve az alkoholmentes sör, a somlói ezúttal kimaradt, ahogy Csécsei Zoltán megjegyezte, az csak a legnagyobb győzelmek után jár.

Ami pedig a folytatást illeti, vasárnap az uszodában jöhetett a regeneráció, hétfőn pedig már 23 kilométer terepfutás várt a győztesre, aki hozzátette, szerdára már résztávos edzést tervez, megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Igaz, amíg az elmúlt másfél hónapban három versenye volt (ebből kettő kétszáz feletti!), addig most egy darabig nem tervez versenyt. A Korinthosz 160-nal szemezget, de erre még a családnak is igent kell mondania, hiszen a kislánya születésnapja szintén kiemelten fontos esemény.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!