Eljött a nyár utolsó hete is, kezdődik az iskola, egyelőre a megszokott menetrend szerint. Ez a szülőknek egyfelől megkönnyebbülés, mert a kicsik felügyeletét nem kell megoldani, másfelől újabb kötelezettségek jönnek, szigorúbb időbeosztással, sok teendővel. Ez a könnyített verzió, reméljük, így is marad, s mennek a lurkók suliba – megszakítás nélkül. A sportoló srácok szüleinek ezáltal feszítettebb időszak jön, legalábbis ami az edzéseket illeti. Újra kell gondolni a lehetséges időpontokat, amikorra edzés iktatható be, lehetőleg ugyanaz a mennyiség, mint eddig. Valami azért biztos sokkal jobb lesz: lassan vége a brutális melegnek, így nemcsak kora reggel lehet már edzeni, hanem este is.
Az Ultrabalatonon indulóknak is fel kell pörögniük, lassan megkezdődik a visszaszámlálás, s nekünk a kollégákkal együtt fel kell mérnünk újra, ki tudja vállalni az októberi versenyt, illetve változott-e azóta a vállalt kilométer-mennyiség.
Újra kell gombolnunk a kabátot, mert úgy sejtem, hogy többeknek nem jó az új időpont, és a kilométer-vállalásokkal kapcsolatban is változott sok minden – sajnos többnyire negatív irányban. Amíg a májusi versenyt megelőzi a téli-tavaszi felkészülés, az októberit nehezítette a forró, zivataros nyár. Ráadásul sokan megsérültek, illetve az állóképesség is változott. Szóval, izgalmas hetek jönnek, és nagyon várom, mit lehet kihozni ebből a néhány hétből, ami még a startig hátra van. Addig is hajrá, mindenkinek!
BARATRUNNING.COM
Antal Csaba beszámolóját olvashatjuk (a csapat tagja volt Belus Tamás is) a Szent Jakab Zarándok Egyesület által szervezett Magas-Tátrai Átkelés elnevezésű teljesítésről.
A táv negyven kilométer 3860 méteres szintemelkedéssel, a szintidőt a szervezők 16 órában állapították meg – a rajt Zakopanéban volt, és a Tengerszem-csúcson kellett átkelni a Magas-Tátrán.
Nagyon érdekes a beszámoló, mert ez a helyszín finoman szólva is extrém, ráadásul fantasztikus fotók is készültek.
HOSSZUTAV.BLOG.HU
Black Sheep Trail terepfutóverseny-beszámoló jó kis mászásokkal, Betyár-barlanggal, gyönyörű balatoni látképpel, Bújó-likon átfutással. Igazán kedvet csinált a szerző a Rackatrail versenyekhez!
RUNNERSWORLD.HU
Manapság mindenféle vitamint, ásványi anyagot, étrend-kiegészítőket szedünk, és a sportolók általában tisztában is vannak vele, hogy mire van a szervezetnek szüksége, mit kell pótolni. A runnersworld.hu bejegyzésében a vas fontosságáról esik szó, s a lehetséges tünetekről, amelyek jelezhetik a hiányát!
MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
A bejegyzés szerzője egyik nap Balboa-kört futott, másnap a Mókus-kör volt a menü. Így a két napon 5.5 óra alatt 44.5 kilométert sikerült összehozni 1420 méter szintemelkedéssel.
Kiderült, hogy a Balbora-kör nem is olyan félelmetes, másnap pedig kapott egy ingyenes csalánkezelést, létrát mászott, és időnként meglehetősen gyors tempót tudott tartani.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Reggel a Garay téren…
Lezajlott a Korinthosz Ultrarunning Race, a népszerű versenyen most is a nyolcvan kilométeres távot futottam. Tavaly nagy kedvencem lett ez a verseny, a profi szervezés, az éjszakai futás és a korántsem könnyű útvonal azonnal megfogott. Ezúttal 7:30:59 órás idővel sikerült teljesíteni a klasszikus korinthoszi távot. Ez az idő már épp elég ahhoz, hogy fejben se legyen könnyű a kihívás, különösen a sokszor kietlen útvonal miatt. A hajnali időszak a legnehezebb, amikor a test pihenne, amikor már minden fáj kicsit, nem esik jól futni, de muszáj menni. A pálya utolsó húsz kilométerében van egy hosszú szakasz, amikor földúton kell haladni a töltésen, keskeny keréknyomokban futni – sokszor egymás mellé sem tudtuk tenni a lábunkat, apró göröngyökön bukdácsoltunk. Ez hatvan kilométer után már kifejezetten nem esik jól. A pirkadati derengés megvilágítja az utat, és bár emlékszünk rá, hogy még sokáig tart, amikor látjuk a távolban a kanyarokat, azt reméljük, utána vége – de csak jön egy újabb szakasz, újabb kanyarral a végén, ami mögé megint odaképzelhetjük az áhított aszfaltos utat. Aztán egyszer eljön a híd, a körforgalom s az újabb pofon, hogy bár közel a város, az útvonal még tíz kilométer. Meglátjuk a Szekszárd táblát, amelynél az idén hangosan felnevettem – ebben benne volt minden, ami felgyűlt az elmúlt közel hét órában. S végül feltűnik a domb, ami aprócska ugyan, de nyolcvan kilométernél mintha a Mont Blanc-t kellene megmászni. S végre eljött a befutó pillanata, a nevemre szóló szalaggal futhattam a célba – leültem a szobor lábához, lenéztem a koszos, meggyötört cipőmre, s akkor nem számított semmi más, csak az, hogy ismét ott lehettem reggel a Garay téren.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
