Nem igazán sikerült a nyaralás után visszatérni a hétköznapokhoz, sőt azt is mondhatnám, képtelen voltam befogadni bármit is, ami az utazás előtti normál időszakban megszokott volt. Pozitívum, hogy ezek szerint tényleg jól sikerült a nyaralás, viszont már saját magamnak is fárasztó volt, hogy azóta mennyire közömbösen viszonyultam mindenhez… Ennek egyébként neve is van, nyaralás utáni depresszió, avagy post vacation blues.
Az egyik gyógymód ennek kezelésére a sport, és én meg is tettem, ami tőlem telt, a heti öt-hat edzésemmel.
A TRX-edzések elég alibisek voltak, nem raktam oda magam rendesen (ez sem érdekelt), de úgy voltam vele, ez is több, mint ha otthon tespednék. A futásnál viszont nem lehet alibizni, hiszen feladatokat kaptam az edzőmtől, Krátky Egontól, azt nem lehet kamuból csinálni. A számok makacs dolgok, ugye, és ő mindent lát is az applikációban… Ezzel viszont az volt a probléma – amivel hetek óta szenvedek, nyilván nem egyedül –, hogy a meleg és párás volt az idő. Ez engem hazavág, nem tudok olyan korán elindulni, hogy ne zavarjon a futásban. Emiatt nem is tudok százszázalékosan teljesíteni, hiába igyekszem. No de idővel ez megszűnik, és azért nagyjából tudom tartani az előírt értékeket, ami örömmel tölt el. Természetesen az is jó érzéssel tölt el, ha ugyanazt a feladatot jobb idővel teljesítem, mint korábban. Azért is jók ezek a futóedzések, mert ahhoz, hogy a feladatot elvégezzem, végig koncentrálnom kell, figyelnem kell magamra. Korábban mindenfélén agyaltam közben, emiatt sokszor átment a futás kocogásba, de amióta edzőm van, teljesen más a helyzet.
A tempóedzések alatt egyre hosszabb távokon kell tartanom az iramot, ami megtanít az energiám beosztására.
Ha fáradok, inkább ütemet váltok, vagy gyorsabban szedem a lábam, és apróbbakat lépek, mert az energiatakarékosabb, mint az elnyújtott, hosszú lépések. Ezek mind azt jelentik, hogy egyre jobb és jobb vagyok (természetesen önmagamhoz képest), és sokkal koncentráltabb tudok lenni. Akkor is elmegyek futni, amikor korábban már rég elengedtem volna, mondván, mi baj lehet, ha kimarad… Egyik reggel például nem tudtam megoldani, ám úgy intéztem, hogy ha este is, de megcsinálom, noha még nagyon meleg volt, és sötétedett. Utána persze örültem, és rendkívül elégedett voltam!
Úgyhogy rajta vagyok a post vacation blues megszüntetésén, szuper, hogy van egy tréner, aki együtt érez, de azért szépen beteszi nekem a feladatokat az edzésnaplóba.
Így legalább nem azon „nyünyögök”, hogy miért nem a homokos tengerparton nézelődöm a szalmakalapom alól, és tömöm magam a helyi finomságokkal (természetesen itthon visszatértem az egészséges, mérlegbarát étkezéshez)!
NEMMARATONMAN.HU
A szerző, Marcsinkó Péter kis elmélkedés után megosztja a terepfutással kapcsolatos élményeit. Az érdekes elnevezésű Kocka kört futotta le, amely a Velencei-hegységben vezet tizenhét kilométeren át.
FUTNIMENTEM.HU
Az Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző oldalán olvasható anyagban az ultrázók verseny közben felvetődő problémáinak kezeléséről kapunk tippeket. Mindösszesen öt lépést kell betartani, hogy az adott problémát hárítani tudjuk!
RUNSMILEEAT.WORDPRESS.COM
Losonc Timi németországi terepversenyen (Zugspitz Ultratrail) vett részt, a 68 kilométeres távon indult, amihez 2800 méter szint párosult. Igazi élményfutás volt, végig remekül érezte magát! A fotókon látszik a jó hangulat, nem beszélve a gyönyörű vidékről, amely a versenynek adott körítést.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
