Futni (hajnalban), vagy nem futni (este) ezt itt a kérdés!
Nos, tulajdonképpen nem kérdés, mert magam a reggeli, sőt azon belül is az „Én mindig éhgyomorra kocogok” tábort erősítem, s ha nagy ritkán (főleg nyáron) naplemente környékén vagy után van időm csak edzeni, akkor azt a futást szinte egész napos koplalás előzi meg, máskülönben csak vánszorgok és jajongok.
Most nem volt választásom: este kellett nekifeszülni a napi adagnak. Az elmúlt két hétben szinte kibírhatatlannak tűnt a hőség, és nekem még mázlim van, hogy viszonylag árnyékos, hatalmas fák ölelte bringaúton (is) mozoghatok, de vannak rövidebb-hosszabb pusztai szakaszok is – nahát ott és akkor, mint valami betonfalat, úgy tolom magam előtt a forró levegőt.
S ha már szenvedés…
A minap (már a szerkesztőség felé kocsikázva) a Duna Aréna környékén felfigyeltem egy futószakira, aki fekete hosszú nadrágban, nyakig becipzározott esődzsekiben küzdött pár perccel dél előtt a legnagyobb forróságban.
Őszintén bízzunk abban, hogy valami extrém kihívásra készül(t), mert ha nem, és ezzel a kánikulai beöltözéssel sanyargatta magát (fogyás vagy éppen álló- és tűrőképesség ügyében), akkor úgyszólván értelmetlennek tűnik a küzdelem – szerintem képtelenség normális futómozgással a szaharai forrósághoz szálkásítani a derék magyar klímához szokott szervezetet.
S ezen a ponton mindjárt témánál is vagyunk: valaki mondja meg, lehet-e jól, sőt lehet-e jót futni kánikulában?
A remek szakember, Őry István (Futólépés) természetesen ez ügyben is kiváló szakmai magyarázattal szolgál, a saját honlapján írt remek elemzést („Futás hőségben” címmel), amelynek talán a legfontosabb tanulsága a következőképpen foglalható össze: ahhoz, hogy valaki jól teljesítsen, nem kell minden áldott nap megküzdenie a kánikulai katlannal, viszont fontos a rendszeresség, ugyanakkor a megszerzett hőakklimatizáció nagyjából egy hétig tartható fent.
Futófejek kánikula idején: lám, még a napraforgó is elfordult inkább a nyugati horizonton cirkáló nap elől…
Ami pedig a rekkenő hőség és futás kapcsán nagy általánosságban igaz: aligha a nyár legmelegebb napjain fut majd valaki egyéni csúcsot. Az egykori atléta, jelenkori futóedző az ominózus, fentebb citált elemzésében arról is ír, ő nem szorgalmazza, és nem is javasolja azoknak, akik vele készülnek, hogy a nyár közepén szervezett versenyen induljanak.
Visszakanyarodva a magam „Reggel vagy este jobb futni?” esetére: ha hűvösebb van, ha nem, késő délután, kora este sohasem megy olyan jól a kocogás, mint reggel, úgyhogy szinte kikerülhetetlen a délelőtti edzés – ha hőség van, ha nincs.
Ennek a választásnak a hazipatika.com oldal szerint amúgy van haszna: aki fogyni szeretne, jobban jár azzal, ha a reggeli futóedzések mellett teszi le a garast. Nos, ez idáig nekem speciel nem sikerült hatékonyan karcsúsodni (sőt!), ellenben tény – ahogyan az a honlap írásában is szerepel –, a futás után nincs az a mardosó éhségérzet, vagyis aki reggel edz, talán tényleg jobban bírja kaja nélkül…
S hogy a blogszemlére választott téma igazán autentikus véleménnyel záruljon: az egyik legkitartóbb és számos ultraversenyt sikerrel abszolváló hobbifutó, Kelemen Anett közösségi oldalán, a FutAnett-en lehet elolvasni a legtömörebb, sőt a leginkább meggyőző és egyben legbölcsebb pár sort a kánikulakocogás témában, mármint hogy a tomboló hőségben (akár reggel, akár este) milyen szemlélettel érdemes nekivágni az edzésnek: lassa(bba)n futni nem szégyen.
Na szóval futni, vagy nem futni – ez nem is kérdés! Nyáron sem.
