A napokban többször is olvastam arról a különböző témák kapcsán, mennyire hálásak lehetünk a jelenlegi helyzetben azért, amink van. Nem egy beszélgetésem ide lyukadt ki, legyen szó egészségről, munkáról, sportról. Mivel ezen a helyen a sporté a főszerep, ezért maradok is a témánál. Mindig is hobbiból futottam, a fő cél az egészség, és a súlyom karbantartása volt, azt már a kezdetekkor is tudtam – mivel viszonylag későn kezdtem el rendszeresen űzni ezt a sportot –, hogy teljesítményorientált, nagy célokat nincs értelme kitűzni, hiszen a kitartásomon kívül más nem segítette ezt a folyamatot, tehetségem pedig nemigen volt hozzá (bezzeg most mennyivel okosabb vagyok, hogy tudom, ha már tíz évvel ezelőtt edző segítségével futottam volna, akkor bizony a sportolás örömén kívül talán egyéb sikerélményeim is lehetnének…). Két-három évvel ezelőtt a klimax is meggyötört, s utólag leginkább magamnak lehetek hálás, hogy nem hagytam abba, mert visszagondolva arra a másfél-két évre, igazi gyötrelem volt minden alkalom, szenvedtem, visszafejlődtem, volt, hogy utána elkeseredésemben sírtam, miként létezik, hogy ilyen vacakul megy…
Egyvalamit viszont biztosan tudtam, és ebbe is kapaszkodtam, hogy minden keserves teljesítés ellenére igenis hálás lehetek azért, hogy képes vagyok futni, kocogni.
Lehet, hogy körülöttem mindenki száguldozik, a kihagyás után 5:50-es ezrekkel fut (ekkor én már bőven hét perc fölött voltam, sőt a nyolc felé közelítettem), akkor is örülnöm kell, hogy az átmeneti nehézséget félretéve képes vagyok a futásra. Ez a gondolat később is sokszor átsegített a monoton, „nemszeretem” futásokon, örüljek, hogy mehetek, és ne picsogjak hülyeségeken – sokan mit nem adnának, ha annyit futhatnának, mint én. Meg tudom oldani, még ha nehezen is, a heti három alkalmat, meg tudom magamnak venni, amire szükségem van a futáshoz, fizikailag képes vagyok a futásra, az egészségem jelenleg megengedi: mégis miért ne csinálnám?! És amiért mostanság rendkívül hálás vagyok, hogy atlétaedző segítségével nyargalászhatok, ennek köszönhetően rengeteget erősödtem és gyorsultam. Megváltozott a tartásom, a mozgásom, jobban tudok koncentrálni, még kitartóbb lettem.
Az egyórás edzés, ami alatt elég sok kalóriát égetek el, meg sem kottyan, és még dicséretet is kapok utána az edzőmtől!
Szóval lehet, hogy van, aki sokkal ügyesebb, mint én, gyorsabb, szuper eredményeket ér el, de ahol most tartok, az magamhoz képest kimagasló, sőt extra eredmény. Hálás vagyok érte, ha ilyen késéssel is, de sikereim vannak a magam kis futóéletében. Büszkén „tempózgatok”, bárhol is edzek épp, mert az egyértelmű, hogy a futóéveimet tekintve most, ennyi idősen kezdek a csúcsra érni.
MINTHAELNEL.WORDPRESS.COM
A szerző az érdi jótékonysági futóversenyen vett részt, ahol szeretett volna tíz kilométeren jó eredményt elérni. Hogy, hogy nem, végül élete legjobb idejét futotta, 51:33 perces idővel ért be a negyedik kör után.
SZUFLAVEDER.HU
A szerző szintén tíz kilométeres versenyen mérette meg magát, a Szentmártoni futónapra nevezett be. A tempót, amit kitűzött maga elé, tudta tartani, azonban a rajtszámmal gondja akadt verseny közben: életében először egész egyszerűen elhagyta. Emiatt kénytelen volt egy darabig visszafelé futni, hogy megtalálja, de a korosztályában még így is első helyezést ért el!
ZERGETALPAK (Facebook)
A szerző két társával teljesítette a Ködös Börzsöny kihívás 30 kilométeres távját, amihez 1147 méteres szint is társult. Igazi nézelődős, csajos futás volt matricaragasztással, pecsételéssel, forró teával, hideggel, kényelmes célba érkezéssel!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
