Korábban azt mondta a Csupasportnak, hogy a görög versenyek motiválják igazán, nagyon szereti őket, s nem is volt hiány ezekből az előző esztendőben.
A görög vendégszerető nép, jó versenyeket tudnak rendezni, szívesen megyek oda – mondta Boros Linda. – Összességében pedig azt mondhatom, nagyon jól sikerült az idényem. Több kilométert gyűjtöttem, mint kétezerhuszonháromban, jóval nagyobb tapasztalattal és rutinnal vettem részt a versenyeken, amelyek sokkal stabilabban mentek. Magabiztosabban csináltam végig az évadot, az pedig különösen fontos, hogy nem sérültem meg. Végig jól éreztem magam, az előző év amolyan alapozás volt az ideire.
Két görög versenyen is részt vett, előbb a 215 kilométeres Euchidios Hyper Athlost, majd a 246 kilométeres 
Spartathlont teljesítette. Beszéljünk először az előbbiről, 30:44:23-as idővel a második helyen ért célba.
Ez távban és szintben is izgalmas kihívás volt, abszolút pozitívan tekintek vissza rá. Ez kevésbé népszerű versenynek számít, de éppen ezért volt jó egy ilyen jellegű görög megméretést is megtapasztalni. Abszolút elégedett vagyok az eredményemmel, nem figyeltem, hányadik helyen haladok, az utolsó tizenöt kilométeren tettem rá még egy lapáttal, s a célba érkezve derült ki, hogy csak néhány perccel maradtam le az első helyezettől. Ha ezt tudom, korábban kezdem meg a nagy hajrát, de büszke vagyok a második helyre. Ráadásul kétszáztizenöt kilométer megtétele után nagyszerű állapotban értem be a célba, ami nagyon fontos. Szerencsére a verseny után gyorsan ment a regeneráció, és folytathattam is az edzéseket.
Térjünk rá a Spartathlonra: 34:38:47-es időt ért el.
Második alkalommal vettem részt a Spartathlonon, sokkal magabiztosabbnak éreztem magam, a célom az volt, hogy javítsak az időeredményemen. Szükségem van az ehhez hasonló versenyekre, mivel a jövőben szeretnék hosszabbakat is futni, így minél több tapasztalatot kell gyűjtenem az ehhez hasonló távokon. Stabilan mentem végig, összességében jól sikerült, sajnos nem tudtam javítani az időmön, de ettől függetlenül pozitívan gondolok vissza rá. Az külön öröm, hogy az éjszakát sokkal jobban bírtam, mint a korábbin.
Nyilván kemény felkészülés előzte meg a fő versenyeit, de mit lehet tudni a többiről?
A két görög futáson kívül amolyan felkészítő versenyeken vettem részt, ott voltam a BSZM-en, a Suhanj6!-on és a Korinthosz 80-on. Mindegyiknek megvolt a konkrét célja, például a Suhanj6!-on az éjszakait, a Korinthoszon pedig a melegben való futást és frissítést akartam gyakorolni. Mindegyik nagyszerűen szolgálta a felkészülésemet.
Milyen célokat tűzött ki kétezerhuszonötre?
Az biztos, hogy áprilisban ott leszek a Milánó–Sanremo 280 kilométeres versenyen, amelyen a hegyekből futunk le a tengerpartra, ez lesz az eddigi leghosszabb távom, illetve az egyik főversenyem, a másik pedig nem meglepő módon Görögországban. Igaz, azt még nem tudom, hogy pontosan melyik, az majd később dől el. A kilométergyűjtésen lesz a hangsúly, változtattunk az edzésmódszeren, kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.
