Két nagy (igazából több, de most erre a kettőre fókuszálok) kataklizma érheti a futót pályafutása során. Amikor futnia kell, és amikor nem tud futni. Ismerjük az érzést, amikor egyetlen porcikánk nem kívánja az edzést, de hát ott a terv, muszáj kimenni a szakadó esőbe. Aztán jön a dögrovás, amikor kicsit örülsz, hogy van valami indokod, miért nem mész ma ki, de legkésőbb másnap már jelentkeznek az elvonási tünetek, és nem nézel Facebookot, se stravat, mert csak fokozza a személyes drámát.
Pár napja ismét a kriplikommandó csapatát erősítem, így próbáltam találni pár hasznos tevékenységet, amivel a megszaporodott energiánkat le tudjuk vezetni. A próbálkozás sikertelenül járt, így csak mindenféle haszontalanságot találtam.
Netflix & chill
Mondjuk ezt a kombót burkolt szexhirdetésként szokták alkalmazni: „Figy’, átjössz, iszogatunk, és közben Netlix & chillezünk?” De lehet ezt szó szerint is érteni, s ha már épp az ágyban vegetálunk egy bögre köptetővel, mit mást tehetnénk, mint valami gagyi zombis filmre chillezni. Mondjuk abban is állandóan futkorásznak az élőholtak elől, de annyi vigaszunk lehet, hogy egy-két embert kivéve úgyis felzabálnak mindenkit a zombik.
Harc a szomszéddal
Most végre vissza lehet vágni a bosszúságot okozó lakóknak. Nekem egy rockbanda lakik a szomszédban, és feszt a csaj kornyikálását kell hallgatnom. Annyiszor elképzeltem, hogy tokostól berúgom az ajtót, és olyan „rambósan” szétlövök mindenkit, az énekest kétszer is, csak, sajnos, ez törvénybe ütköző. Mit lehet még tenni? Előveszed a leggagyibb zenéidet – javaslok valami orosz hardbass-t –, majd maxon elkezded üvöltetni a Bochka, Bass, Kolbasert, megtörve ezzel azon reményüket, hogy tovább jutnak az X-Faktorban. Esetleg valami black metalt is lehet nyomatni, ha épp olyan pokoli hangon köhögsz, mint én, házi karaokéban nyomathatod, hogy „Aaargggghhhhhhhh…”
Katasztrófaturizmus
Ha van erőd arra, hogy kimerészkedj a négy fal közül, sétálva jobban szemrevételezheted azokat az épületeket, amelyek előtt eddig csak futtodban haladtál el. Ha a Pokol mélyebb bugyraiba szeretnél megmártózni, kiváló helyszín erre egy piaci látogatás, lehetőleg ünnepek előtt, vagy plázázás, ahol testközelből lehet megfigyelni ezen intézmények faunáját, sőt a pénztárnál vagy a hentespultnál közelharcot is lehet vívni velük, miközben felváltva küzdesz szociális- és agorafóbiáddal.
Karcos szituban be lehet vetni a biofegyvert, a köhögés-orrfújás kombót, tudatva az ellenféllel, vírushordozóként veszélyt jelentesz számára.
Kajálj!
A legyengült szervezetnek tápanyagban dús kajára van szüksége, ezért megengedett, hogy rendelj egy (két) családi méretű pizzát extra sajttal, mert kell a protein, s na jó, dobhatnak rá valami gazt is, ne mondja senki, hogy nem figyelsz a zöldségfogyasztásodra.
Igyál!
A népi módszerekbe vetett hit a mai napig fennáll, már ha a piálásról esik szó. A pálinka gyógyító erejét eddig nem nagyon kérdőjelezte meg senki, és lássuk be, Misi bá’ kerítésszaggatójánál jobb vírusirtót nemigen lehet találni. Igaz, minden mást is elpusztít benned, de ezt a járulékos veszteséget be kell vállalni a kórokozók kiirtásáért.
Metrózz!
Nem a legbiztonságosabb környezet, mert rajtad kívül még tuti más tüdőkóros is utazik, de ha már végképp nem tudsz mit csinálni, végre abszolválhatod azt a nagy kihívást, melyet évek óta tervezel: Újpest-központtól elutazol a Kökiig, majd vissza. Még sose próbáltam ezt ki, főleg nem retúrban, pedig rém izgalmas lehet, főleg csúcsforgalomban, és mivel úgyis a végállomáson szállsz fel, lesz helyed, és premierplán lehet nézni az ajtók előtti tömegnyomort, mindeközben egy Dosztojevszkij-kötetet is ki tudsz olvasni, mert, ha épp nincs Újpest-Fradi meccs, úgysem történik semmi izgalmas…
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
