Mennyire ismeri a várost, ahol él? Hiába érzi úgy, hogy jól, annyira biztosan nem, mint Rickey Gates a sajátját. A 37 éves coloradói származású futó elhatározta, San Francisco összes utcáját végigfutja.
Végül negyvenhét nap alatt a város összes utcáját bejárta, több mint kétezer kilométert teljesítve, egy rövidebb távra még Lance Armstrong exkerékpáros is csatlakozott hozzá. Itt jegyezzük meg, hogy San Francisco területe 600.7 négyzetkilométer, míg például Budapesté 525.13.
Már a hatékony tervezés is óriási kihívást jelentett, úgy is, hogy egy matematikus barátja segítségét kérte, aki számítógépes programot írt az optimális útvonalterv megalkotásához. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy fizikailag mekkora erőfeszítést igényelt a terv megvalósítása. Összesen 45 ezer méternyi szintemelkedéssel birkózott meg, ami körülbelül annyit tesz, mintha ötször megmászta volna a Mount Everestet.
Rickey Gates bejárta a város összes utcáját, s még vásárlásra is maradt ideje.
Reggel hét és délután hat óra között átlagosan naponta negyven kilométert futott, a rekordja nyolcvan kilométer volt. Bevallása szerint nem is fizikailag, inkább mentálisan volt kimerítő ez a negyvenhét nap. Annyi mindenre kellett figyelnie, hogy jóformán egyetlen percre sem kapcsolhatott ki. De megérte, mert életre szóló élményekkel gazdagodott.
„Mindig szerettem volna megismerni a várost, ahol élek, de ez lehetetlen, ha nem mész emberek közé, és nem beszélsz velük. Szinte alig hallgattam zenét, figyelnem kellett a közlekedésre is, és szerettem volna hallani a zajt, érezni az illatokat, szagokat, hogy teljesen magamba tudjam szippantani a város hangulatát” – mondta.
Ebben az időszakban egy kis furgonban élt, igaz, máshogy elég nehéz lett volna bő egy hónap alatt bejárni a város összes utcáját. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy az étkezést és a tápanyagbevitelt is ennyire komolyan vette, pedig egyáltalán nem így volt. Sőt. Egyetlen energiaszeletet sem fogyasztott el, és sportitalt sem ivott, mindig azt ette, amit éppen megkívánt, ha fánkot, akkor fánkot, ha egy forró phót (vietnámi marhahúslevest) a hidegben, akkor azt.
„Ha már bejárod egész San Franciscót, nem teheted meg, hogy nem állsz meg enni egy finom fánkot.”
A mélypontot nem a fáradtság, az emelkedők vagy a tervezés jelentette, hanem hogy az utcán mindennap szembesült a szegénységgel, a hajléktalansággal és a napi szintű kábítószer-használattal.
„Ki kell törnünk a komfortzónánkból, de amit ott találunk, nem mindig szép. Nem tudtam, mit tegyek, hogyan segíthetnék, a legjobb talán, ha kellően empatikus vagy a nehéz sorsú emberekkel. Természetesen rengeteg szépséget is adott ez az egész, gyönyörű helyeken jártam. Néhány városrész nem sokat változott az elmúlt harminc-negyven évben, nagyon élveztem a nyüzsgést – persze a lakóingatlanokkal telezsúfolt területek nem nyújtottak nagy élményt. Összességében remek szórakozás volt, és sok mindenre megtanított. Mindannyian azt hisszük, jól ismerjük a várost, ahol élünk, de volt néhány olyan rész, ahol soha életemben nem jártam.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
