Nehéz körülmények között teljesítette a privát UTT-t, így még nagyobb elismerést érdemel. Milyen célokkal rajtolt el?
Egy héttel a futás előtt remek formában éreztem magam, nagyszerű felkészülést végeztem, két száz kilométer feletti versenyt is letudtam, valamint az edzések is jól mentek, aztán elkapott egy vírus… – mondta Orosi László. – Két nap alatt ledöntött, lábra is alig bírtam állni, fájtak az ízületeim és a torkom, ám éppen át kellett vennem a nyomkövető chipet. Ez szerdán történt, és úgy voltam vele, meglátom, pénteken hogy érzem magam. Elkezdtem kúrálni, és pénteken láttam rá esélyt, hogy le tudjam nyomni, így kizártam azt az opciót, hogy lemondjam.
A formámra nem panaszkodhattam, de nem tudtam, hogy a kihagyás és a betegség miatt hogyan megy a futás. Ráadásul hőség is volt, ami szintén nehezítő tényező.
Tavaly teljesítettem a PUB-ot, és kitűztem magam elé, hogy ezt követően privátban lefutom még az UTT-t és a Hegyestű Trailt. Kettő így megvan, jövőre a Hegyestűt is szeretném teljesíteni. Egyébként kétezertizennyolcban már lefutottam versenykörülmények között az Ultra Tisza-tavat, de nem jó formában, rossz emlékként maradt meg bennem, mindenképp javítani akartam. A betegség miatt vegyes érzésekkel jöttem el most a helyszínről.
Ilyen körülmények között milyennek érezte a futását?
Előzetesen tizennégy-tizenöt óra alatt akartam beérni, és az első hatvanöt kilométerben minden úgy ment, ahogy szerettem volna, így ez továbbra is reálisnak tűnt. Ám miután kimentem a második körre, kezdtem érezni a hőség és a betegség hatását. Ekkor már közel sem voltam benne biztos, hogy összejön a tervezett idő, szenvedve haladtam, ráadásul a kánikula kritikussá vált. A szintidő nem volt veszélyben, de éreztem, hogy rá kell kapcsolnom, így koncentráltabb és „ultrásabb” lett a futásom. A gáton tűzött a nap, negyven kilométerrel a vége előtt jött egy „remélem, meglesz” gondolat… Aztán a legvégén már nem voltak kérdőjelek, úgy voltam vele, mindegy, hogy tizenhét vagy tizenhét és fél óra alatt érek be, nem akartam szétszedni magam.
Amíg jól ment a futás, addig nagy élmény volt, ezúttal kitartásból kellett vizsgázni, és valahogy átmentem…
Nem értékelném erős futásként, ezekkel a körülményekkel most ennyire tellett. Mindent összevetve egy szavam sem lehet, elégedett vagyok, de be kell látni, hogy nem futottam jót.
Úgy tudom, volt még nehezítő tényező…
A nagy meleg miatt a gyomrom elkezdett rosszalkodni, nem esett jól a gél és semmilyen frissítő, ezzel is küzdenem kellett. Az utolsó három-négy órában nem tudtam szilárdat enni. A futást talán nem éreztem volna annyira nehéznek, inkább a hőség, a betegség és a gyomorprobléma hátráltatott. Aztán, hogy az utóbbi is a betegség miatt jött-e elő, nem tudom…
Ezek után milyen célokat tűzött ki maga elé?
Ez jó kérdés. Idén teljesítettem már az előre kitűzött három száz kilométer feletti versenyt, így még nincs semmi konkrétum. A Vadlán Terep Ultra és talán a Kör szerepel a terveim között, és ha lehet, csak a terep felé fordulnék. Jövőre az Istria 100-on mindenképpen szeretnék ott lenni, két év múlva pedig az UTMB-t tervezem. Azonban az még messze van, tudom, hogy hosszú az út és rengeteget kell dolgoznom érte. Az biztos, hogy én lelkiismeretesen mindent megteszek céljaim elérése érdekében.
