A mai vészterhes napokban különleges megoldások születnek, például néhány hete az angol labdarúgó-szakkommentátor felesége raviolifőzéséről közvetített, a spanyol rádióriporter hölgy pedig férje szekrény-összeszerelését adta élőben a közösségi oldalon. Miután a férjem, Nedjalkov Balázs szenvedélyes terepultrafutó, kínálta magát a lehetőség, hogy – a „Maradj otthon!” elv jegyében – a Csupasport olvasóinak a feleség készítsen cikket férjével, aki már nagyon várta a tavaszi futószezon fő versenyét, a Black Hole Ultra Running Race-t, ám a koronavírus közbeszólt, így maradt a magányos futás, hazai terepen. Most kiderül, hogyan élte, éli meg Balázs az álmodott versenyek halasztását.
Hangulatos terepen vezetett Nedjalkov Balázs útja – Fotók: Nedjalkov Bea
„Néhány hete még óriási lendületet adott nekem az ébredő erdő minden egyes apró zaja, a madarak csicsergése, a vadállatok nesze, a felkelő nap sugara. Olyan érzésem volt, mintha magam elé kötöttem volna egy adag motivációt gumiszalagon, ami folyamatosan és egyenletesen húz a cél felé…”
S tanúsíthatom, Balázs – aki a Mecsek Maraton Team futója is, s ennek lesz még jelentősége a folytatásban – remek formában, nagy lelki plusszal várta a versenyek kezdetét. Ha most el is kellett halasztania egyik nagy álma beteljesítését, az elmaradt különleges ultraverseny helyett lefutotta a OneDoor Trail Zengő ultratávját, így az instant kihívás mind az öt útvonalát – eddig egyedüliként – teljesítette.
„A Black Hole-ra nagyon készültem, hiszen különleges, teljesen minimalista verseny lett volna, Márkus Öcsi és Simonyi Balázs szervezésében. A versenyen nem lehetett volna használni pulzusmérőt, navigációs órát, futóhátizsákot, botot, sőt azt sem tudtuk, mekkora a pontos táv, és milyen borítású útvonalon halad. Arra készültem, hogy csak önmagammal töltök el hosszú órákat. Talán ez az egyetlen párhuzam az elmaradt verseny és a privát kihívásom között, mert tíz óra és negyvennyolc percen keresztül egyedül voltam – igaz, itt és most velem volt a futóórám, így tudtam, merre halad az útvonal, mértem a pulzusom, amit igyekeztem a megadott versenytempóban tartani, és volt a zsákomban minden földi jó, a kedvenc saját frissítésem, ami a versenyen szintén nem lett volna engedélyezett. Érdekes tapasztalás lett volna ennyire »lemeztelenítve« futni. Azért találok párhuzamot a két próbatétel között:
igaz, hogy a kényelmet szolgáló kiegészítők birtokában, de ugyanúgy meg kellett küzdenem az eredményért, leginkább önmagammal, azon a bizonyos előttem lévő gumikötélen egyre vékonyodó motivációmmal.”
A hosszú, magányos futás lelkileg is nehéz, és nálunk, a családban bevett szokás, hogy ilyenkor az utolsó három kilométerre Balázs elé megyek – most együtt tettük meg a szakasz végét. Látszott, attól a pillanattól kezdve, hogy volt mellette valaki, visszatért a kedve, a tempója, a pulzusa.
„Sokat tanultam ebből a futásból. A nap során sokszor gondoltam arra, hogy a hosszú versenyeken is rendszeresen egyedül vagyok, de így teljesen más érzés futni száz kilométeren át. Attól kezdve, hogy van a közelemben valaki, egyből jobban megy. Hiába, jobban szeretek közösségben, csapatban futni, ezért már nagyon várom, hogy újra együtt lehessünk a hajnali csapatunkkal, és mehessek versenyre is, hiszen nagyon hiányoznak a futóbarátaim.”
A OneDoor Trail Zengő kihívása 98.6 kilométer hosszú, 3300 méternyi pozitív szintemelkedést foglal magában, az útvonal pedig a Kelet- és a Közép-Mecsek legszebb ösvényein keresztül vezet. Balázs az egyik álmát teljesítette, nekem nem is maradt más dolgom, mint hallgatni és leírni, hogyan adott a nehéz helyzetben is pluszmotivációt a terepfutás a férjemnek. Annak külön is örülök, hogy egy picit én segíthettem neki a kihívásban.
Vírus miatt: kulacstöltés cseppenként
A koronavírus-járvány miatt kialakult járványügyi helyzetben a közösségi futásokat már régen lemondták a Mecsek Maraton Team tagjai, így NedyBalinak is be kellett rendezkednie a magányos futásokra.
„Érdekes tapasztalás volt, hogy még egy ilyen magányos kihívás során is szembejön velem a vírus miatt kialakult helyzet. Történt ugyanis, hogy kicsit elszámoltam magam a frissítéssel – igaz, a vártnál jóval melegebb is volt –, ezért hamarabb elfogyott a vizem. Úgy beszéltük meg, hogy bőven ráér csak hatvan kilométernél elém jönni, mert sok a forrás útközben, de nekem már harminc környékén problémám volt a frissítővel. Az egyik kisebb faluban csak egy kiszáradt forrást találtam, ezért próbáltam a mellette lévő házból vizet kérni, de nem jártam sikerrel. A házigazda konkrétan megmondta, annyira fél a vírustól, hogy nem hoz nekem vizet, menjek vissza a forráshoz, nyissam ki a kút melletti ajtót, és ott találok vizet. Így kénytelen voltam kivárni, ahogy a kiszáradt forrásból cseppenként megtelik a kulacsom.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
