Sokan kizárólag Bogár János párjaként és segítőjeként ismerik, ám kevesen tudják, hogy alkalomadtán versenyez is. Novemberben a görögországi Ultramaraton-fesztiválon jártak, ahol egyszerre versenyzett, segítette Bogár Jánost, és kiváló eredményt elérve megnyerte a tizenkét órás számot a nők között.
Nem voltam felkészülve se fizikailag, se egészségügyileg a versenyre, így nem voltak nagy céljaim a rajt előtt– mondta Varga Ildikó, aki a 12 órás számban 82.670 kilométert megtéve győzött a nők között. – Kicsit meg voltam fázva, fájt a torkom, és úgy voltam vele, futok, ameddig futok, aztán kiszállok – ötven-hatvan kilométert terveztem. Nekem nem is a saját futásom volt az elsődleges, hanem az, hogy megfelelően frissítsem és segítsem Jánost. Nem volt kiemelkedően sok női versenyző, és már az elején láttam, hogy a legtöbb sétál. Viszonylag gyorsan az első helyre kerültem, próbáltam megtartani, végül sikerült. Voltak jóval fiatalabbak nálam a mezőnyben, de gyengébben futottak. Egyébként nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek a győzelemnek.
Hogyan kerültek az eseményre?
János fő versenye a dupla Spartathlon, tehát az Authentic Phidippides Run lett volna, ám idén sajnos elmaradt, így kellett egy B opció. Mivel ez is Görögországban volt, és az időpont is megfelelt, ezt választottuk.
A versenyre térve: milyen volt a futása?
Remekül ment minden. Nem kezdtem erősen, sokáig egyenletes tempóban haladtam, és szerencsére hullámvölgybe sem kerültem. A frissítést egyszerűen oldottam meg, otthon sütött sós kekszet, csokit, nápolyit és meleg levest ettem, kólát ittam, és a tizenkét óra alatt egy gélt vittem be. A versenyen nem is voltak problémák, de a kijutás… Miután megérkeztünk Görögországba, probléma adódott az autóbérléssel, így eléggé kacifántos módon jutottunk el a verseny helyszínére. Stresszeltünk és idegeskedtünk, kérdéses volt, hogy odaérünk-e időben a rajthoz, végül éppen hogy, de beestünk a kezdésre. Jánosnak szinte semmi ideje sem volt felkészülni, ő este hatkor, én tizenegykor rajtoltam. Reggel hat óra körül viharos szél támadt, nehéz volt öt órát így futni, Jánosnak pedig egészen estig kitartott, ez pedig a négyszáz méteres körpályán nem volt túl kellemes. A taktikám az volt, hogy széllel szemben erősen sétáltam, hátszélben pedig keményen futottam – ez sikeresnek bizonyult, ugyanis folyamatosan növeltem az előnyömet.
Éjszaka aztán elfogyott a kóla, ami kis zavart keltett…
Furcsa volt, hogy a szervezők csak cukormentes kólát biztosítottak, ez nem túl előnyös egy futóversenyen. János mondta, hogy nem bírja ki kóla nélkül, szüksége van rá, illetve energiaitalra. Ez éjjel volt, én pedig vártam, hogy kivilágosodjon, és reggel kinyissanak a boltok. Még ment a versenyem, de háromnegyed nyolckor ahogy voltam, futóruhában, elszaladtam egy hatszáz méterre lévő boltba, amely természetesen nem nyitott ki időben… Tudtam, hogy Janinak ez fontos, így nem is volt kérdés, hogy a verseny közben kiszaladok. Vettem kólát, energiaitalt, joghurtot, gyümölcsöt – szó mi szó, elég szegényes volt az eseményen a frissítőasztal kínálata. Aztán… Volt, hogy a nagy szél felborította az időmérősátrat, a rendszer pedig ekkor nem mért megfelelően, előfordultak olyan körök, amikor nem csippant a chip. Ami azért probléma, mert ez az idő került fel a DUV hivatalos oldalára, pedig az órám jóval többet mutatott.
Bogár János mellett nem is kérdés, hogy ön is fut?
A legtöbb esetben amíg ő fut, én segítek neki, adott esetben autóval kísérem. Ha a helyzet megengedi, az éppen aktuális eseményen rövidebb távon részt veszek, de fontosabb, hogy őt frissítsem.
Tűzött ki célokat maga elé futásban?
Nincsenek nagy céljaim. Későn kezdtem el, ötvenéves korom felett értem el a legjobb időeredményeimet, tíz kilométeren negyvenhárom percet, maratonon három óra harminc percet. Aztán jöttek az ultratávok, hat- és tizenkét órás, majd száz kilométeres. Amire igazán büszke vagyok, hogy 2019-ben megnyertem a Kassa–Miskolc Ultramaratont a nők között. A legidősebb női versenyző voltam, de én bizonyultam a legkitartóbbnak. Nem leszek fiatalabb, nem tervezek nagy dolgokat, inkább arra koncentrálok, hogy Jánost tudjam segíteni a versenyeken.
