A hétvégén alig vártam, hogy végre elmenjek hosszút futni, az idő hűvös volt, igencsak röpködtek a mínuszok, de vágytam már a kétórás kihívásra.
Ember tervez, kulacs végez!
A hosszú futás sajnos nem jött össze, le kellett vágnom időből, távból, ugyanis a szilikonos ivókulacsom úgy döntött, elengedi magát. A harmadik kilométernél éreztem, valami nem stimmel a derekamnál, mert annyit biztos nem izzadok a hidegben, mint amennyit a nadrág és a póló találkozásánál érzékelhető egyre hűvösebb „hőállapot” sejtetni engedett. Kesztyű le, hátranyúltam, és igen, a derekam tocsogott a vízben, mindössze egykortynyi víz maradt a kulacsomban.
Ilyen volt…
Nem láttam senkit az utcán, így dühömben látványosan toporzékoltam egy keveset, és mivel a pulzusom már elég stabil, később meg sem látszott ez a kitörés a Polar Flow-ban – nem volt semmi kilengés.
…és ilyen lett. Magától, mert én egy kortyot sem ittam belőle
Éljen a sok alapozó, lassú futás! Amiért mindezt leírom, a következő az oka: a szilikonos flakonom anyaga elfáradt (oké, elege lett ebből a világból, hiszen „futott” már majdnem két éven át a futómellény elülső zsebeiben, a derékövben elfektetve; körülbelül négyezer kilométeren frissített már), ezért eresztett, s bár az „eláztatós tocsogása” most rettenetesen idegesítő volt, mégis szeretném felhívni a figyelmeteket erre e találmányra – én továbbra is imádom! Amióta megvan, a futáshoz nem is használok másfajta kulacsot. Ebbe a szilikonos csodába betöltöttem a megfelelő mennyiségű vizet, izót, majd egyszerűen kiszívtam belőle a levegőt, így a rugalmasságának hála, sohasem lötyögött a frissítő, és ahogy fogyott, s lett egyre kevesebb benne a „nafta”, úgy lett ő is egyre kisebb. Nyáron, hosszabb futásoknál akár két flakont is vihettem, és a végére szinte eltűnt a kék kulacs a futómellény zsebében, ahogy fogyott belőle a frissítő. Mindenesetre rugalmas falú ivókulacs ügyben folyt. köv. – immár új, s remélhetőleg hasonlóan hosszan kitartó kiegészítővel felszerelve!
Nézzük, hogy – a kulacsom után szabadon – hogyan csordogáltak az elmúlt héten a hírek az internetes futóvilágban.
HARD DOG RACE (Facebook)
Lassacskán felpörögnek a futóoldalak, indulnak az események. Így van ez a HDR háza táján is, megnyitották a nevezést a március 23-i versenyhez, amely Pomázon lesz. Regisztrálni, jelentkezni március 16-ig lehet. Aki nem tud addig várni a kutyás futással, indulhat február 16-án a HKR Alapítvány rendezvényén Kisorosziban vagy a Havas futamon (erről már írtunk korábban), amelyre a a Kakucs Ringen kerül sor február 23-án.
FUTÁSRÓL NŐKNEK (Facebook)
A hobbifutók körében népszerű edző, a Váci Jedik mesterének, Jakus Bélának a cikke azzal foglalkozik, hogy hogyan ne veszítsük el a futótempót télen. Ilyentájt mindenhol arról olvashatunk, hogy ez az alapozó időszak, amely hosszú heteken keresztül meglehetősen unalmassá tud válni. A cikk szerint nyugodtan vállaljunk téli futóversenyt, ezzel egy kicsit fel tudjuk magunkat pörgetni.
RUNNER’S WORLD MAGYARORSZÁG (Facebook)
A népszerű futóoldalon megjelent írás arra mutat rá, hogy mindenkinél elérkezik az a pont, amikor megreked egy adott szinten, és ha nem fejlődünk, nincs változás, egy idő után motivációnk sem lesz. Ilyenkor bizony valamin módosítani kell.
KOVÁCS JÓZSEF FUTÓBLOGJA (Facebook)
Szombaton rendezik meg a Téli Mátra teljesítménytúrát; József nem is olyan régen lefutotta a távot, ezzel kapcsolatban osztja meg tapasztalatait. Azok, akik indulnak, és ezt a blogbejegyzést elolvassák, nagyjából megtudhatják, mi vár rájuk. Fotók is készültek a 40 kilométeres futásról, érdemes megnézni!
S ha már hó, ha már Mátra, az üzenet a következő lehet: már nincs sok hátra a télből, kitartást mindenkinek a jobb időig – és fussatok, fussatok!
