Március második hétvégéjén rendezte meg a terepfutas.hu az Ensport Vértes Trailt, s a versenyen több ismerősöm indult: óriási taps, minden elismerésem nekik, csodálatos, hogy ilyen hatalmas teljesítményre képesek, ráadásul nincsenek kevesen. Már a verseny mottója is találó: „A verseny, ahol a fiúból férfi lesz, a lányok pedig megtanulnak káromkodni.” Természetesen kerestem a részletes beszámolókat az interneten: ki hogyan élte meg a nagy futást, milyen eredménnyel sikerült célba érnie, elégedett-e magával, esetleg többet várt, vagy túlszárnyalta a várakozásait? Több távon lehetett indulni, így a minimaratonin, félmaratonin, maratonin és az ultramaratonin.
NEDYBALI FUT ÉS EVEZ (Facebook)
Nedjalkov Balázs (címlapfotónkon a terepfutas.hu felvételén) az ötven kilométeres ultratávon indult és harmadikként ért célba! A kiváló, s az évek során már több nagyszerű eredményt elérő pécsi terepfutó a Vértesben zajló versenyzésről írt igencsak hiteles élményanyagot, így még a számítógép előtt ülve is érezhető, mi múlhat azon, ha a futó – esetünkben Nedybali – precízen kiszámított pulzuson teljesít, s mennyit számít akár csak háromütésnyi különbség, illetve a tempó és a hosszú táv milyen szoros összefüggésben áll akkor, amikor valaki nekivág az ötven kilométeres etapjának.
A félszáz kilométer már kimondva is soknak tűnik (főleg olyan energiabefektetéssel, mint amilyet a pécsi versenyzőnél tapasztalni), s ha elolvassuk a blogot, akkor a végén kiderül, hogy tíz másodperc miatt is lehet bosszankodni – persze mi csak tapsolhatunk Nedjalkov Balázs nagy futásához és harmadik helyéhez.
SZABÓ SÁNDOR OLDALA (Facebook)
Az Ensport futóedzője idén nagyszerűen kezdett: olvashattunk róla a januári tizenöt kilométeres Tihany Trail kapcsán (győzött), míg a Vértesben ezúttal a félmaratoni távot teljesítette, és – természetesen – őrületes tempójával meg is nyerte. Merthogy a hegyi futó nem aprózta el a lépéseket a VTM-en sem: 1:18:06 óra alatt futotta le a terep félmaratonit, ez pedig a 3:16 és – gondolom, az emelkedősebb szakaszokon… – 3:40 perces ezreknek felelt meg. Döbbenetes idő, úgyhogy Szabó Sándor élménybeszámolóját feltétlenül érdemes elolvasni!
S ha már hosszabb beszámolóra vágyunk, akkor érdemes még bekukkantani a Mintha élnél blogra is, amelynek szerzője a maratoni távot teljesítette, és a hobbifutó minden kétségét, fájdalmát, s ami a legfontosabb, a célba érés fantasztikus örömét is felvillantja a Vértesben rendezett remek verseny kapcsán
#CSAKAZÉRTISFUTOK (blog)
A blog szerzője részt vett a Tápiószelén megrendezett ötven kilométeres közösségi futáson. Az élvezetes beszámolóból kiderül, miért is jó vonattal utazni a verseny helyszínére, valamint azt is megtudhatjuk, mi a tuti enni- és innivaló (például a „céklatrutyi”), amit saját kezűleg készít magának a versenyre. Kissé furának tűnt elsőre, de mindenképp kipróbálom.
S nem csupán az evés-ivás, hanem az SMR-henger helyes alkalmazása is fontos lehet a jó futáshoz, erről Péter Mátyás gyógytornász kínál bemutatót, s a funkcionális terápia Facebook-oldalán lehet megnézni az igencsak tanulságos video-összeállítást.
FUTNIMENTEM.HU (honlap)
Több ismerősöm (főleg férfiak) jártak már úgy, hogy futás közben kegyetlenül kidörzsölődtek a ruházatuk alatt. Az hagyján, hogy kipirosodott és csípett a bőrük, de volt, akinek szóltak, hogy véres a pólója…
Nyáron nálam is előfordul hónaljtájékon, amikor már ujjatlan pólóban futok, hogy kidörzsölődöm, és néha elég nagy para, amikor még nem gyógyult meg, de újra futok a melegben. Ilyenkor hintőporral próbálkozom, illetve törölgetem magam futás közben. Viszont a ruha alatti kidörzsölés megakadályozása nehezebb dolog – nos, ehhez találunk tippeket a remek ultrafutó, Evetovics-Balla Hajnalka (Haanchee) által írt cikkben.
FUTÓLÉPÉS (blog)
Őry István ismét remek témával foglalkozik a blogjában, ezúttal videón. A fáradtságról tudhatunk meg sok mindent, az egyik legfontosabb, hogy egyáltalán nem rossz dolog!
Arra is kapunk tippeket, hogy a fáradtság különböző fázisainál mit kell tennünk, hogy késleltessük a kialakulását, illetve elősegítsük a megszűnését. Hasznos tanácsok, hiszen a lényeg továbbra is az, hogy fussatok, fussatok!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Kezdő lépések hobbitoknak
Nemrég elkezdtem a mezítlábas futás alapjait tanulni, hogy fejlesszem a futótechnikám, és megszüntessek néhány visszatérő problémát. A cipő nélküli futás az ember természetes mozgásai közé tartozik, amit gyerekként szépen produkálunk, csak később a modern cipők, valamint a rossz a mozgásminták miatt elfelejtjük. Ahhoz, hogy újra elsajátítsuk, türelem és gyakorlás kell. A gyakorlást mezítlábas sétával kezdtem, illetve az edzőteremben is cipő nélkül edzek nagyrészt.
A mezítláb futásnak sok előnye van: erősíti a futáshoz használt izmokat, javítja a technikát és segít hatékonyabban futni (mindehhez a szakirodalom által javasolt mezítláb futóiskolázást és néhány rávezető gyakorlatot végeztem). Korábban tengerparton futottam már mezítláb, de az egészen más, mint amikor köves, kissé durva terepen próbálkozik az ember – de higgyék el, jólesik! A szokásosnál többet nyújtottam a vádlim és a lábfejem, ami azért fontos, mert az ősi módszer jobban igénybe veszi a láb izmait, mivel cipő helyett az izmaink csillapítják a terhelést. Fontos a fokozatosság és a sok „száraz” gyakorlás: pár száz méternyi sétával, kocogással érdemes kezdeni, puha talajon. A dombos edzéseim végén is szoktam ötszáz métert mezítláb futni a fűben, s így már néhány alkalom után javult a lépéstechnikám, sőt a vissza-visszatérő csonthártyagyulladásom is javult. Vannak mezítlábas cipők is, nulla droposak, s nincs bennük csillapítás. Ezekre is fokozatosan kell átállni, több lépésben, egyre kisebb emelésű cipőkben futva, és persze emellett mehet a puha talajon végzett könnyű, cipő nélküli futás is – érdemes kipróbálni legalább fűben a hobbit módit, a lábunk hálás lesz érte.
