„Idén lassabban kezdek, nem vagyok biztos a céljaimban” – ezt írta nekem az interjú előtt. Mit ért alatta?
Ez az év más lesz, először fordul elő, hogy még nincsenek konkrét céljaim – mondta Piringer László a Csupasportnak. – Az elmúlt esztendőkben ilyenkor már tudtam, hogy mi vár rám az előttem álló időszakban, így volt ez Amerika keresztülfutása, a margitszigeti huszonnégy órás futás vagy a futópados Guinness-rekord-döntés alkalmával is. Mindig volt valami, amire összpontosítottam, most nem tudom, mire fektetem a hangsúlyt. Jelenleg próbálom visszaszerezni a tüzet, egy kicsit más szemszögből szeretném látni a futást. Sokat kaptam ettől a sporttól, sok szeretetet kaptam az emberektől és a médiától is, természetes, hogy változáson megyek keresztül. Ki kell találnom, mit szeretnék csinálni.
Az elmúlt években számos elképesztő sportteljesítményt tett le az asztalra, nehéz elképzelni, hogy nem talál ki valamit.
Fontos, hogy ezek a kihívások rengeteg időbe meg pénzbe kerülnek, és amióta megszületett a kisfiam, már nem a futás az elsődleges. Sokan nem tudják, de egy-egy kihívás nagyon sok háttérmunkát igényel, hónapokat vesz el az ember életéből. Tervben van továbbra is a negyvennégy nap alatt negyvennégy maratoni teljesítése különböző országokban, de csak a térkép tervezése legalább két hónap lenne. Tavaly a futópados Guinness-rekord-döntés miatt nem mentünk sehova négy hónapon keresztül, ráadásul előtte is hónapokig készültünk, és rendeztük a háttérmunkát. Az emberek csak a négy hónapnyi futást látják, pedig sokkal több időt és pénzt kellett beleölni. Vannak azért terveim, de meg kell találnom a megfelelő időt ezeknek a teljesítésére. Lehet, hogy megvárom, amíg a kisfiam négy-öt éves lesz, de az is lehet, hogy még előtte egy sporttársammal csinálom.
Az biztos, hogy ebben az évben jobban ki akarom élvezni az apaságot, a terveim között szerepel a sportbabakocsis futás. Sok sportoló beleesik abba a hibába, hogy az egyik befejezett projektje után egyből beleugrik a következőbe.
Én is így voltam vele, a Guinness-rekord-döntés után egyből mentem volna a következő feladatra, de le kellett ülnöm, át kellett gondolnom a dolgokat.
És mire jutott?
Negyvenkét éves leszek, büszke vagyok rá, amit elértem a sportban, biztos vagyok benne, hogy sok új dolog vár még rám. Lehet, hogy lesz valamilyen futókihívásom idén, de még nem találtam meg, pontosan mi. Tavaly végigfutottam a nyarat a Guinness-rekord miatt, most nem akarom elvenni a családtól ezt az időt. Vannak céljaim, de nehéz megtalálni rájuk a kellő időt. A család a legfontosabb.
Ha jól tudom, új területen is kipróbálja magát: gyerekkönyvet ír a futásról…
Motiválni szeretném a gyerekeket, reményeim szerint érdekes lesz. Régi vágyam már egy könyv elkészítése, most eljött az idő. Azt szeretném üzenni, hogy minden gyermek higgyen magában, sportoljon, és küzdjön az álmai eléréséért. Nagyon várom már, hogy megjelenjen a könyv, együtt dolgozom egy animációs kollégával, aki segít lerajzolni az elképzeléseimet. Különböző városokban barangolhatnak a gyerekek, így járhatják végig a látványosságokat. Az első könyv Budapest lesz, majd Párizs és London is tervben van. Megvan már a végleges terv, már csak meg kell valósítani – száz százalék, hogy idén megjelenik a könyv.
