Igencsak mozgalmas évet zárt Vízer Dániel. A székesfehérvári fiatalembernek ugyan sokkal kevesebb ideje volt a sportra, hiszen Luca lánya januárban lesz kétéves, a kis Anna pedig januárban fog megszületni, így ezt az évet inkább a házfelújításnak és a családnak szentelte.
„Ettől függetlenül persze igyekeztem edzeni, de sajnos nem tudtam annyi energiát a sportba fektetni, hogy az igazán jó eredményeket hozzon – mesélte. – Voltam azért több emlékezetes versenyen, de ezeknél inkább a teljesítés volt a cél, nem az eredmény.”
Szerénysége alaptalan, hiszen a márciusi Balaton Szupermaraton négynapos versenyén – amelyen összesen 196 kilométert kell futni – immár ötödször állt egyéniben rajthoz, és most is (ahogy eddig minden évben) sikerült javítania egyéni csúcsán.
„A Balaton mindig nagy élmény, nagyon szeretem megkerülni futva vagy biciklivel, és átúszni is tízszer sikerült már – ahogy idén is”
– mondta.
Ezen kívül hatalmas élményt nyújtott neki a Pilisben és a Budai-hegyekben megrendezett Szentlászló Trail, ahol 84 kilométert futott terepen, több mint három kilométernyi szintemelkedés legyőzésével.
„Éjjel kettőkor indult a verseny, és nagyon érdekes volt, ahogy Szentendréről kifutottam teljes sötétségben nagyjából kétszáz másik fejlámpás sportolóval – emlékezett vissza. – A hajnal a Dobogókő tetején ért, és nagyon meleg volt. Az egész óriási katarzist jelentett. Meglepetésként a sógoromék is eljöttek a délutáni befutóra, aminek nagyon örültem.”
Sőt, a Dániel által alapított Fehérvári Futótűz SE több tagja is részt vett a versenyen – és szép eredményeket értek el, így ez a megmérettetés különösen kedves emlék marad a fehérvári fiatalembernek. Dánielnek egyébként ez volt az első ilyen hosszúságú terepfutása, amire már régóta várt és úgy megtetszett neki, hogy már le is adta a jövő évi nevezését.
Aztán jött az Ultra Tisza-tó 111 kilométeres versenye, ahol tavaly Bujdos Tamás barátját kísérte biciklivel. Akkor annyira megfogta a verseny helyszíne, hogy most újra visszatért – immár kerékpár nélkül.
„A Tisza-tó ismeretlen vidék volt nekem, s megállapíthattam, gyönyörű része országunknak – mondta. – A versenynek az igazi nehézsége az, hogy júliusban általában igen meleg van, itt pedig az úton kilencvenöt százalékban nincsen árnyék. Tehát tűző napon, 35 fokban kell 111 kilométert lefutni – ami ugye árnyékban mért hőmérsékletet jelent. Nem volt nagyon merev időtervem, de sikerült az elejét kicsit túltolnom, így a második fele elég nehéz lett. A szúnyogok pedig különösen megnehezítették a versenyt, hihetetlen, hogy napnyugta után mennyi szúnyog éled fel. Túlzás nélkül mondhatom, hogy dekákban mérhető, amennyit csak lenyeltem…”
S időrendben haladva el is érkeztünk a nyár legfontosabb sporteseményéhez, a nagyatádi Vasember-versenyhez.
A fehérvári fiatalember idén hetedszer teljesítette a 3800 méter úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és 42 kilométer futásból álló próbatételt.
Ez már egy ideje a családi nyaralásnak is része, mivel a sógora is el szokott indulni ezen a próbán. Idén már pár nappal korábban elutaztak a helyszínre, hogy egy egész hetet eltöltsenek a Gyékényesi-tó partján egy kis házban – feleségestől, gyerekestől, együtt az egész família.
„A verseny elég nehéz volt, mivel egy buta baleset miatt kiment a bokám szerda este, a rajt pedig szombat reggel volt – emlékezett vissza. – Szerencsére egy kedves ismerősöm, Sőr Mariann a segítségemre sietett és a rajt előtti este leragasztotta egy speciális rögzítőszalaggal a bokámat, így az úszáson kívül nemigen éreztem a részleges szalagszakadás negatív következményeit. A verseny nagyon gyengén sikerült, több mint másfél órával mentem rosszabbat, mint az elmúlt években, ráadásul a sérülés miatt utána még hosszú hetekig nem tudtam futni.”
Ennek ellenére büszke lehet magára Dániel, hiszen nem sokan mondhatják magukat hétszeres ironmannek!
Az év utolsó hónapjaiban is volt pár megmérettetésen, de ezeket nem tartja olyan jelentősnek, hogy megemlékezzen róluk, inkább előre tekint, és a 2020-as Ultrabalaton egyéni számának biztonságos teljesítésére koncentrál – ami tavaly sikerült neki.
„Ez a fő versenycélom jövőre. Minden egyéb másodlagossá vált, mióta a családom lett a fő örömforrásom. Szeretnék minél többet velük lenni. Persze több versenyen is részt veszek majd, de ezeknek az időeredményei nem annyira fontosak. Más lett most a prioritás.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
