Mikor kezdte a futást?
Kétezertizenkilencben kezdtem spartanozni – mondta Resszer Viktória. – Ha valamit csinálok, akkor azt százszázalékosan, így belevágtam a közepébe a dolgoknak. Ebben az évben nyolc Trifectát teljesítettem, továbbá sok futóversenyen és egy nyolcállomásos túrakupán is indultam. Az év végén ott voltam a Spartan-világbajnokságon, 2020 elején pedig egy verseny után beütött a koronavírus-járvány. Így elmaradtak a Spartan-események, és a futásra terelődött a hangsúly.
A futásban is belecsapott a közepébe?
Az elején nagyon hullámzóan ment, nem sok tudatosság volt benne. A legelején még a Spartant is űztem, az volt fókuszban, így négy-öt erősítő akadályedzés mellett a futóedzés maga a Spartan-verseny volt. Aztán csak a futás maradt, nagyon lassan, rövid távokkal és pulzuskontrollal kezdtem, próbáltam felépíteni. 2020 áprilisában megkaptam az első koronavírus-oltásomat, ami után nagyon rosszul lettem. Nem tudtam futni, nem kaptam sportolás közben rendesen levegőt, el is ment a kedvem. Év végén aztán újrakezdtem, ám a tempóm nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, nehéz volt megtartani a lelkesedést, de beneveztem csapatban életem első Ultrabalatonjára, ami jó motivációt adott, hogy folytassam. Mivel korábban túráztam is, így az állóképességemmel nem volt probléma, csak a távot és a tempót kellett felépíteni. Egyébként hetven-nyolcvan kilométeres túrákat teljesítettem már korábban, szeretek a szabadban lenni.
Most hol tart?
Az elmúlt időszakban már edzővel készülök, ám olyannal, aki nem hosszú távra, hanem rövid távra specializálódott, ezek az edzések kezdetekben nagyon nehezek voltak. Olyan izmokat mozgatnak meg, és akkora intenzitásúak, amihez nem volt meg a kellő robbanékonyságom. Viszont cserébe sokat javult a mozgásom és a tempóm. Heti egy-két gyorsítóedzésem van, a többi pedig hosszabb futás, amelyek egyelőre tíz-tizenhárom kilométer körüliek.
Ambiciózus vagyok, határ a csillagos ég, a maratoni teljesítése nagy vágyam. Ám tudom, ez még odébb van, reálisan két év múlva lehet.
Milyen további céljai vannak?
Az Ultrabalatont hatfős csapatokban már teljesítettem, de a célom az, hogy két társammal, hárman is körbefussuk a tavat. A későbbiekben ultratávon is ki szeretném próbálni magam, ám ez tényleg a jövő zenéje. Az Ultrabalatonon idén harmincöt kilométer jut nekem. Vannak nagy céljaim, ám van honnan erőt merítenem. Tizenkét évesen úgy volt, hogy meg kell műteni a térdem, fel voltam mentve testnevelés alól, sok egészségügyi probléma kísért eddig: inzulinrezisztenciával küzdök, endometriózisom és a pajzsmirigy-alulműködésem van. Ám a sport kitartásra nevelt, tudom, hogy mindig van miért küzdeni, mindig van hova fejlődni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
