Vonzotta a nyaraló és a pihenés, de legyőzte saját magát, és második lett az Ub-n

Először vett részt egyéniben az Ultrabalatonon, rögtön kiválóan szerepelt, a második helyen végzett. Mi volt a célja a rajt előtt?

Csupán a teljesítés – mondta Szilágyiné Tóth Tímea, aki 20:53:39-es idővel második helyen ért célba a nők között az Ultrabalatonon. – Korábban százhatvan kilométer volt a legtöbb, amit egyben lefutottam, így nem tudtam, e fölött mire számítsak, mit várjak. A célba érés mellett titkon az volt a vágyam, hogy huszonnégy órán belül teljesítsem.

Nagyszerű éve van, hiszen korábban nyert már ötven és száz kilométeres versenyt is. Érezte, hogy az Ub-n is összejöhet a kiemelkedő eredmény?

Nem éreztem, hogy ennyire jó eredményt érhetek el, mert van egy makacs egészségügyi problémám, ami hátráltat egy ideje az edzéseken és a versenyeken is. Így nem tudtam, mire számítsak az Ultrabalatonon, nem reménykedtem semmi extrában. Tényleg csak a körbeérést tűztem ki magam elé.

Milyen volt a futás?

Nagyon nehéz. Kilencven-száz kilométerig minden szuperül ment, majd jött egy nagy hullámvölgy fáradtsággal, aztán elkezdtek fájni a lábaim. Akkor felmerült bennem, hogy meg tudom-e csinálni, hiszen több mint a fele még hátravan…

Ám a férjem – aki ismét a segítőm volt – segített és átlendített ezen a ponton, közölte, hogy képes vagyok rá, mindenkinek nehéz, nem csak nekem. Innentől nem volt könnyű, erősödött a fáradtság, de nagyon akartam.

Százhatvan kilométer után vízválasztó részhez értem, mivel a szüleimnek éppen Siófok-Sóstó környékén van nyaralójuk, és ezen a szakaszon szurkoltak nekem, elgondolkoztam, hogy most könnyű lenne kiszállnom és ledőlnöm náluk… Ám gyorsan elhessegettem a gondolatot, összeszedtem magam, továbbmentem, és biztos voltam benne, hogy be tudom fejezni. Nagyon sok volt még az a hátralévő ötven kilométer, de örültem, hogy túllendültem a nehéz pillanatokon.

Azt kapta az első egyéni Ultrabalatonjától, amit várt?

Sokkal többet kaptam. Előzetesen nem tudtam, hogy mennyire nehéz – nagyon az volt. Rendesen elfáradtam, minden bajom volt már a végére, alig hittem el, hogy megcsináltam, hogy ez velem történik. Biztosan sok időbe telik feldolgozni ezt az élményt. A legnehezebb kihívás volt saját magam legyőzése volt. El kellett hitetnem magammal, hogy hiába fáj, igenis tovább tudok menni.

Hogyan érezte magát a gálán?

Felemelő érzés volt részt venni rajta, a férjem meg is könnyezte, amikor átvettem a díjat. Elképesztő élményt adott, utána még napokig az egész hétvége hatása alatt voltam. Mindenképpen meg szeretném köszönni a férjemnek, aki mindig mindenben támogat, illetve sokat jelentett, hogy Siófok-Sóstón és a célban is ott volt a családom, a gyerekeim, az anyukám, a testvérem és a barátaim.

Teljesítette egyik legnagyobb célját, és hogy néz ki ezután a közeljövő?

Az Ultrabalatonig terveztem, ezt nagyon szerettem volna teljesíteni, úgy építgettem mindent, hogy meglegyen, így egyelőre nem gondolkoztam a folytatáson. Amikor beértem a célba, azt éreztem, hogy soha többet nem futok, de ez mára természetesen változott. A május végi balatonfüredi negyvennyolc órás világbajnokság igencsak vonz, valamelyik betétszámában jó eséllyel ott leszek. Baranyai Máté versenyeit nagyon szeretem, szóval már csak ezért is részt vennék az eseményen.