A júniusban megnyert One Way Ticket Runhoz képest az Ultra Lupa-tó sprintverseny volt. Hogy érezte magát a futáson?
Hajnali 1:59-kor értem be a célba – kezdte Csécsei Zoltán, aki ezúttal az Ultra Lupa-tó 109 kilométeres viadalának megnyerésével vétette észre magát. – Felkészülési és nem célversenynek szántam, könnyebb hosszú távot futni versenykörülmények között, mintha csak úgy a szabadidőmben kimegyek. Kicsit be vagyok rekedve, lehet, hogy éppen futás közben fáztam meg, mert az utolsó egy-másfél órában végig áztunk – nem is kicsit, kétcentis vízben tocsogtunk, annyira szakadt az eső. Lekapcsoltam a fejlámpámat, mivel az esőcseppekről visszaverődő fény elvakított. Amúgy is szemüveges vagyok, szóval inkább a félhomályt és a sötétet választottam.
Éppen a viharról kérdeztem volna, de ezek szerint elérte önöket…
Nem kaptam volna a nyakamba, ha egy helyen nem rontom el ismételten a pályát. Úgy tűnik, mostanában ez a módi nálam, hogy benézem az útvonalat. Egy furcsán festett jel miatt „belepluszoltam” a távba négy kilométert, vagyis száztizenkettőt futottam. Azért ennyit, mert valószínűleg csak száznyolc kilométer volt a táv, legalábbis a legtöbben annyit mértek. Én nem tudom megállapítani a pontos hosszt az órámról, mert a kompnál leállítottam, s bár csippantottam az ellenőrzőpontnál, az órámat elfelejtettem újraindítani. Beszélgettünk a bringás kísérőmmel, Krisztiánnal, aztán egyszer csak észrevettem, hogy áll az órám.
Pontosan hogyan jutottak át Verőcére?
Tahitótfalunál kompra szálltunk, ekkor huszonegy kilométernél tartottunk, és öt perc előnnyel érkeztem ide. Körülbelül tíz percet kellett várni a kompra, addig megérkezett az utánam következő négy versenyző, vagyis öten mentünk át a túlpartra az első járattal. Elég hamar leszakítottam őket, ám aztán az eltévedés után a tizenöt perces előnyömből ötperces hátrány lett, visszaestem a harmadik helyre, így le kellett faragnom a különbséget. A fordítóig, nagyjából ötvenkét kilométernél visszaszereztem az első helyet, és kétperces előnnyel megint vezető pozícióban voltam.
Inspirálta, hogy az ország egyik leggyönyörűbb részén futhatott?
Éppen mire a legszebb részekhez, Visegrád környékére értem, elkezdett sötétedni, odafelé még láttuk a várost, visszafelé már nem.
Ez volt az első kiírása ennek a viadalnak, jövőre is betervezi a naptárába?
Nagyon jó volt, abszolút elégedett voltam a szervezéssel. Még nem tudom, betervezem-e, ha igen, semmiképpen sem célversenyként.
A megállás a kompnál nem jó, persze nem is rossz, de akkor inkább olyan százast választok, amelyen folyamatosan lehet haladni, nem kell megállni semmilyen szünetre, maximum elvégezni a kisdolgot.
A szünet ritmusvesztéssel jár, nehéz újra elindulni, nem olyan, mint a One Way Ticket Run, mivel ott lassan futok, itt meg tempót kellett menni.
Mi lesz a következő erőpróba?
A főverseny az október elsején és másodikán esedékes Ultrabalaton, arra egyetlen állomással, az augusztus eleji Korinthosz 160-nal készülök. Hogy ezek mellett vállalok-e valamit, nem tudom, maximum edzésnek, és biztosan nem száz kilométer feletti erőpróbát.
Mi történt a 24 órás világbajnoksággal?
Október másodikán lett volna, de egy hónapja lemondták a románok a koronavírus várható negyedik hulláma miatt. Gondolom, azért törölték ilyen hamar, amikor még csak sejteni lehetett a bajt, hogy ne az utolsó pillanatban, néhány héttel a verseny előtt tudják meg a futók. Egyébként ha sikerülne összeszedni a támogatást az Egyesült Államokban rendezendő One Way-világbajnokságra, nem biztos, hogy teljes gőzzel nyomnám az Ultrabalatont, mert a vébét két héttel utána rendezik, de ez még képlékeny, most nagyjából így állok.
Fotók: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
