Az angol Joe Simpson és társa, Simon Yates 1985 májusában azt tűzte ki célul, hogy feljutnak a perui Andokban található, még megmászatlan Siula Grande 6344 méter magas csúcsára. Ahhoz képest, hogy előttük még senki sem csinálta meg, bravúros mászással, tulajdonképpen gond nélkül felértek, a visszaút azonban kis híján tragédiával végződött.
A hegymászóbalesetek nyolcvan százaléka ereszkedés közben történik, ezúttal is így történt. Az elöl haladó Simpson jégcsákánya kiszakadt a jégfalból, s esés közben eltörte a lábát. Tehetetlenül csúszni kezdett, de fentről biztosító társa megtartotta.
Életben voltak, de mindketten tudták, ekkora magasságban egy ilyen baleset katasztrofális következményekkel jár, amelynek általában halál a vége, és minden eltelt perccel csökken az esély a túlélésre.
Yates nem habozott, igyekezett minden percet kihasználni, és a két összecsomózott, így száz méter hosszú kötél végére kötve társát ereszteni kezdte, hogy a viharban minél nagyobb utat tegyenek meg sötétedésig. A módszer sokáig működött is, mígnem a belső vérzés miatt sokkos állapotba kerülő Simpson csúszás közben átbillent egy fentről láthatatlan áthajláson, és tehetetlenül lógott a levegőben, húsz-harminc méterrel egy hasadék fölött. Közben Yatesnek tartania kellett a testet fentről, a két kötél közötti csomó ugyanis a nagy súlytól elakadt az ereszkedővasban, és annyira megfeszült, hogy nem lehetett tovább ereszteni.
Szorult helyzetében Simpson megpróbált két, a kötélre csomózott pruszikgyűrű segítségével felmászni, de elfagyott keze miatt nem sikerült, s mivel kommunikálni egyáltalán nem tudott Yatesszel, mert nem hallották egymás kiáltásait, társa másfél órán keresztül tartotta őt. Egyikük sem tudta, mitévő legyen, de abban mindketten biztosak lehettek, ha lecsúsznak, nem élik túl a zuhanást.
A fent tartózkodó, de a teher miatt lassan szintén csúszni kezdő Yates hirtelen döntést hozott: bicskájával elvágta a kötelet, a tehetetlen Simpson pedig lezuhant a hasadékba.
Csodával határos módon azonban túlélte a zuhanást, és a hasadék alján lévő résen kimászott a szabad égre. A heroikus küzdelem viszont csak ezután kezdődött, mert Simpson nem adta fel, törött lábbal, elfagyott végtagokkal, kimerülve és kiszáradva ereszkedett le a hegyről, napokon át jobbára csak vonszolva magát, és maga sem hitte el, hogy túlélheti. Sikerült elkúsznia a hegy lábánál álló sátruk közelébe, közben pedig nem tudta kiverni a fejéből a Boney M. Brown Girl in the Ring című slágerét – amelyet amúgy utált, de ez tartotta életben. Kiáltásait végül meghallotta a közben a táborba visszaérő Yates, és az ott rájuk váró harmadik társuk, akik biztosak voltak benne, hogy Simpson meghalt.
Életben maradt, hazatérve viszont hat műtéten esett át, s bár az orvosok úgy vélték, hátralévő életében a járás is nehezére fog esni, két év múlva újra hegyet mászott.
Társát, Simon Yatest rengetegen bírálták, mert elvágta a kötelet, amelyre a hegymászók úgy tekintenek, mint a köldökzsinórra, amely – történjék bármi – összeköti a társakat. Simpson azonban minden fórumon megvédte őt, mivel neki is köszönheti, hogy él, mert nem hagyta őt fent, miután eltört a lába, hanem lehetetlen helyzetben is meg akarta menteni, és csak akkor vágta el a kötelet, amikor már nem volt más választása.
Mindenesetre valami megváltozott köztük is, ugyanis Joe Simpson és Simon Yates soha többet nem mászott együtt.
Zuhanás a csendbe
Joe Simpson és Simon Yates történetéről 2003-ban film készült Zuhanás a csendbe (Touching the Void) címmel, amely hűen ábrázolja a történteket, mert maguk az érintettek kommentálják végig az eseményeket. A valaha készített legjobb hegymászófilmnek tartott mű nagyon jól bemutatja magát a tevékenységet, de azért is érdemes megnézni, mert tulajdonképpen nem a hegymászásról szól. Sokkal inkább a magányos ember kétségbeesett élni akarásáról és lelkierejéről, illetve arról, mi mindent képes elviselni, hogy visszatérjen az életbe.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!