A Jégharcosok legendája

Négy évtizeddel ezelőtt a lengyel hegymászók olyat tettek, ami addig elképzelhetetlen volt: télen jutottak fel a Mount Everest csúcsára.

A hetvenes években Andrzej Zawada, a lengyel hegymászás központi figurája kitalálta, hogy másszák meg télen a Himalája nyolcezreseit, amit előttük senki sem mert megkísérelni, sőt, lehetetlennek is tartotta, így viszont még „nagyot lehetett vele dobni”.

Zawada pedig éppen ezt akarta: beírni Lengyelországot a hegymászás nagykönyvébe.

Az ötletéhez nem volt nehéz társakat találni, hiszen a kommunista blokkban akkoriban az embereknek kevés lehetőségük volt utazni, pláne kitörni, ami azonban tökéletes táptalajnak bizonyult egy kivételes hegymászó-generáció számára. A lengyelek ráadásul teljesen kimaradtak az 1950 és 1964 közötti korszakból, a himalájai hegymászás hőskorából, amikor valamennyi nyolcezrest felfedezték és megmászták.

A NYOLCEZRESEK ELSŐ TÉLI MEGMÁSZÁSA

1. Mount Everest (8850 m), 1980. február 17.
2. Manaszlu (8163 m), 1984. január 12.
3. Dhaulagiri (8167 m), 1985. január 21.
4. Cso Oju (8188 m), 1985. február 12.
5. Kancsendzönga (8586 m), 1986. január 11.
6. Annapurna (8091 m), 1987. február 3.
7. Lhoce (8516 m), 1988. december 31.
8. Sisapangma (8027 m), 2005. január 14.
9. Makalu (8485 m), 2009. február 9.
10. Gasherbrum II (8035 m), 2011. február 2.
11. Gasherbrum I (8080 m), 2012. március 9.
12. Broad Peak (8051 m), 2013. március 5.
13. Nanga Parbat (8125 m), 2016. február 26.
A K2 az egyetlen nyolcezres, amit a mai napig nem tudtak megmászni télen.

Zawada ezt is pótolni akarta, ezért agilis és rátermett vezetőként a hetvenes évek közepén kiharcolta, hogy a hegymászóknak ne kelljen több hónapot várniuk útlevélre, hanem az élsportolókhoz hasonlóan kapjanak ők is úgynevezett sportútlevelet, amellyel sokkal könnyebb volt utazni. Így is négy-ötéves harc kellett, hogy 1979-ben megkapják az engedélyt Nepáltól, hogy télen merészkedjenek a Himalája hegyei közé.

Zawada pedig mert nagyot gondolni, mert ha már ennyit kellett harcolnia két ország bürokráciájának útvesztőiben, rögtön a világ legmagasabb hegycsúcsát, a 8848 méteres Mount Everestet célozta meg. A lelkesedés megvolt, de akadt egy bökkenő: valójában a lengyelek semmit sem tudtak – nem is tudhattak – a téli himalájai hegymászásról. Például nagy hóra számítottak az alaptáborban, de száraz évszak lévén az egyáltalán nem volt, viszont óriási szél fújt, amely alig-alig csillapodott az ottlétük alatt.

Az expedíció húsz lengyel mászóból és négy serpából állt, január elején együtt építették fel az alaptábort a Khumbu-gleccseren. Két hét múlva már a 7150 méteren felállított hármas tábornál jártak, a hurrikán erejű szél miatt azonban hosszú hetekig nem jutottak tovább. Ezek fényében a siker nekik is váratlan volt.

Krzysztof Wielicki és Leszek Cichy február 11-én indult egy utolsó rohamra, hat nap múlva, 1980. február 17-én pedig az alaptáborban recsegve megszólalt a rádió: „A csúcson vagyunk! Egyfolytában fúj az erős szél és elképzelhetetlenül hideg van.”

„Akkor már tíz éve másztam hegyet, ezért elég tapasztalatom volt. Nagy csapattal mentünk, én pedig annyira jól éreztem magam a magashegyi körülmények között, hogy mindig az első vonalban törtem az utat – mondta a Nemzeti Sportnak Wielicki, aki történelmet írva elsőként ért fel a legmagasabb pontra. – Nem hittem, hogy fel is juthatok a csúcsra, csak azért alakult így, mert amikor a nepáli engedélyünk lejárt volna, a Déli-nyeregben csak ketten voltunk olyan helyzetben, hogy esélyünk legyen a csúcstámadásra. Az engedély utolsó napján jutottunk fel.”

Az Everest negyven évvel ezelőtti sikeres téli csúcsmászása után új lendületet kapott a lengyel expedíciós hegymászás, és az elkövetkező években további hat nyolcezres hegyet is elsőként hódított meg télen: 1984-ben a Manaszlut, 1985-ben a Dhaulagirit és a Cso-Ojut, 1986-ban Kancsendzöngát, 1987-ben az Annapurnát, 1988-ban a Lhocét. A hegymászóvilág pedig megtisztelő nevet adott a lengyel hegymászóknak, ők lettek az azóta már legendává váló „Jégharcosok”, akiknek a vezetésével új fejezet kezdődött a himalájai hegymászás történetében.

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2020 januárjában)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Szilveszteri futások, túrák, tekerések és csobbanások: óévbúcsúztató sportprogramok
Zsiros Márk: Télen jobban oda kell figyelnünk bizonyos dolgokra
Rakonczay Gábor kihajózott utolsó expedíciójára
Még várják a nevezéseket a Normafa-kupa jótékonysági síversenyre
Traktor és majom a pályán – ilyen volt az indiai száz kilométeres vb

Videók

A tizenkettedik világrekordjáért vállalta, hogy emberi csúzli lesz
Kényelmes, de ijesztő: így alszanak a sziklamászók a semmi fölött
Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla

Hegymászás

Egyetlen szánnal egész Grönlandon keresztül: a zöld sziget magyar úttörői
Értékesebb egyik a másiknál? Hegymászás mesterséges oxigénnel és anélkül
Hogyan lépjünk szintet a túrázás után? Tippek és tanácsok kezdő hegymászóknak

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

Öt csodálatos túraútvonal, amelyek néhány óra alatt teljesíthetők
8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.