Kezdjük a szenzációs hírrel: megtalálták Andy Irvine bakancsát a Mount Everest északi falán, ő volt a legendás George Mallory mászótársa abban az 1924-es expedícióban, melynek csúcsmászásáról egyikük sem tért vissza. És hogy mi ennek a mostani felfedezésnek a jelentősége? Kezdjük az elején.
A brit George Mallory neve mára egybeforrt a Mount Everesttel, ő volt az első, aki szervezett expedíciókat vezetett a föld legnagyobb hegyére 1921-ben, 1922-ben és 1924-ben, és társaival kísérletezett először oxigénpalack használatával, ami akkor még teljesen új, éppen ezért megbízhatatlan és nehéz szerkezet volt.
Mallorynak tulajdonítható a híres mondás, amelyet – hibásan – mások (pl. Edmund Hillary, Reinhold Messner) szájába adtak már: „Mert ott van…”
George Herbert Leigh Malloryt már fiatalon érdekelte a hegymászás
Egy újságírónak felelte ezt 1921-ben, aki arról faggatta, miért akarja megmászni a 8850 méter magas Csomolungmát. Aztán 1924-ben egy tizenkét tagú csapattal tért vissza utolsó expedíciójára.
A csúcsmászással érdemben Howard Sommewell és Edward Norton próbálkozott először, utóbbi magassági rekordot döntött, 8570 méterig jutott, de vissza kellett fordulnia. A tapasztaltabb mászók kimerültsége miatt viszont Mallory nem válogathatott a társak között, így a tapasztalatlan mérnökhallgatóval, Andrew „Sandy” Irvine-nal vágott neki a hegynek.
Irvine előnye volt viszont, hogy ügyesen kezelte és javítgatta az oxigénpalackokat, valószínűleg Mallory ezért is választhatta őt, sejthette, hogy a magasabb régiókban már szükség lehet rájuk – még akkor is, ha az alpinizmusban is élő „gentleman társadalom” nem tekintette sportszerű megoldásnak. A csúcsmászást június 8-án kezdték, társuk, Noel Odell távcsövön figyelte őket.
Utoljára 12.50-kor látott két apró pontot a hómezőn, de a haladásukat nézve Odell észrevette, hogy órákkal lassabbak a tervezett ütemnél, ezért biztos volt benne, hogy visszafordulnak. Nem tudni, tényleg így volt-e, vagy a 37 esztendős Mallory makacssága tovább hajtotta a párost az északkeleti gerincen, de tény, sosem látták őket többé.
A brit hegymászó (balra) örökre beírta magát a hegymászás történelmébe
Az expedíció nélkülük tért haza, a szakmát és a közvéleményt pedig azóta foglalkoztatja a kérdés, vajon haláluk előtt feljutottak-e a csúcsra vagy sem. Bizonyíték sem erre, sem az ellenkezőjére nincs, de nagyon valószínű, hogy nem sikerült elérniük a legmagasabb pontot.
Ennek egyik oka, hogy a korabeli felszerelések még közel sem voltak olyan minőségűek, mint ma, de a legnagyobb probléma az Everest északi oldalán az ún. Második lépcső megmászása lehetett, amely egy összefüggő, közel 40 méteres sziklafal 8600 méteres magasságban. Ezt 1960-ban mászta meg először hivatalosan egy kínai expedíció, de csak úgy sikerült, hogy elhelyezett a falban egy alumíniumlétrát, amely ma is ott van.
A kérdés megválaszolásában, miszerint Mallory és Irvine fent járt-e a csúcson, fontos mérföldkő volt 1999, amikor az amerikai Conrad Anker vezette expedíció megtalálta Mallory megfagyott holttestét 8157 méter magasságban. A fényképezőgép azonban nem volt nála, amellyel dokumentálhatták a csúcs elérését, és amely valószínűleg Irvine-nál maradt.
Érdekes, hogy 1999-ben Anker megpróbálta megmászni a Második lépcsőt úgy, hogy nem használta a létrát, csak hogy közelebb kerüljön a válaszhoz, Malloryéknak vajon sikerülhetett-e leküzdeni a falat. Mivel nem járt sikerrel, arra a következtetésre jutott, hogy ezen a kritikus ponton az 1924-es páros sem juthatott túl, véleményén azonban később változtatott.
Mallory holttestének megtalálása:
A másik, hogy Irvine holttestét egészen eddig nem találták meg, 2010-ben Tom Holzel amerikai történész behatárolta azt a területet, ahol rábukkanhatnak. 2001-ben megtalálták az utolsó táborhelyüket, egy japán kutató pedig azt állítja, a képeket elő lehetne hívni még most, száz év után is.
Ezért is mérföldkő a hegy megsíelésére, és annak lefilmzésére készülő Jimmy Chin és társainak mostani, váratlan felfedezése, Irvine maradványainak megtalálása, hiszen egyértelműen jelzi azt a régiót, ahol a holttestét keresni kell, és vele talán meglesz a hiányzó Kodak márkájú fényképezőgép is. Azt azonban ne feledjük, hogy szenzáció ide vagy oda, még nem kaptunk választ semmire sem, a legvalószínűbb pedig továbbra is az, hogy a páros nem járt az Everest csúcsán, és azt sem zárhatjuk ki, hogy a fényképezőgép már régen a kínaiaknál van, akik egy pletyka szerint 1975-ben megtalálták, de azóta sem osztják meg a világgal.
Egy viszont biztos, Mallory legendája akkor is tovább élne, ha megkapnánk a válaszokat.
A Himalája első áldozata
A brit Albert F. Mummery hattagú csapatával 1895 nyarán elsőként tett kísérletet egy nyolcezres hegy megmászására, célja a föld kilencedik legmagasabb hegye, a 8126 méter magas Nanga Parbat csúcsának elérése volt. A könnyű felszerelésű expedíció sok tekintetben meghaladta a korát, de az akkoriban az egyik legjobb mászónak tartott Mummery végül a Himalája első halálos áldozata lett, miután augusztus 24-én egy lavina elsodorta két gurkhával, Ragobir Thapával és Goman Singhettel együtt. Holttestüket sosem találták meg. A Nanga Parbatot csak 58 év múlva sikerült megmásznia az osztrák legendának, Hermann Buhlnak, de a két időpont között eltelt csaknem hat évtized tragikus volt, ugyanis 1953-ig 31-en vesztették életüket a hegyen.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
