Az egyik legjobb magyar sziklamászó, Urbanics Áron már többször járt az angliai Peak Districtben nehéz sziklautakat mászni, amikor 2003 júliusában mindmáig egyik legemlékezetesebb mászását hajtotta végre.
Urbanics Áron a „Knockin’ On Heaven’s Door”-ban
Általában több magyar is megfordult ott egyszerre, de Áron sokat volt egyedül is a térségben. Akkor éppen vele tartott Londonban élő barátja, Kálmán Flórián, akivel hétvégénként együtt másztak.
A régió egyik legnehezebb sziklaútja a mai napig az E9 6c nehézségű Knockin’ on Heaven’s Door (Kopogtatni a mennyország kapuján), amely Bob Dylan 1973-as daláról kapta a nevét. Először Andy Pollitt mászta meg 1988-ban, majd 1999-ben Ben Tetler szólóban is feljutott rajta.
Urbanics Áron 2003 júliusában felső biztosítással néhányszor megmászta, ami alapján összerakta a fejében az egész utat, majd nekiveselkedett a második szólókísérletnek a fal történetében, és mintegy három perc alatt sikerült is feljutnia a nagyjából húszméteres, extrém nehézségű falon.
„Az út egy kicsit befelé dőlő táblán vezet, amelyen kevés a jó fogás, és azok is lejtenek– mondta a Csupasportnak Urbanics Áron, aki társaival a mai napig évente jár mászni a Peak Districtbe. – Ez azt jelenti, ha csak egy kicsit is kibillensz a falból, leesel. A lépéseken és a test pozícióján múlik a legtöbb.”
A Knockin’ on Heaven’s Door már régen megragadta a magyar mászók fantáziáját, ugyanis a nyolcvanas években a német Rotpunkt című sziklamászó-magazin közölt róla látványos fotót, ami Áron emlékezetében is megmaradt.
Ezért már akkor megnézte magának ezt az utat, amikor először járt kint a falnál, és évekkel később, amint lehetősége adódott, és késznek érezte magát rá, meg is mászta.
Videó a „Knockin’ on Heaven’s Door”-ról. Urbanics Áron kötél nélkül mászta meg ugyanezt.
A sziklaútnak azonban van még egy érdekessége.
„A második világháború alatt ez egy katonai gyakorlóterület volt Angliában, és egyszer géppisztollyal ferdén megsorozták a falat, apró lyukakat ütve a homokkőben. Tulajdonképpen ezek a lyukak adják a lépéseket és a fogásokat, ezek teszik lehetővé, hogy egyáltalán meg lehessen mászni ezt az utat” – mondta Urbanics.
Sokáig nem ment könnyen a helyi mászóknak sem, akik egy biztosítószöget raktak be az egyik repedésbe a fal második felében, ez azonban nem volt annyira etikus, lévén nem a mászás során tették be a helyére, hanem a fal tetejéről ereszkedtek le hozzá. Egyébként az első, 1988-as megmászás is ennek segítségével történt.
Ma már létezik egy másik, jobban biztosítható variánsa is az útnak, de az igazi kihívás akkor is a Knockin’ on Heaven’s Door marad.
Urbanics Áronnak egyébként ugyanabban a néhány napban volt még egy emlékezetes mászása. A helyiek is alig akarták elhinni, amikor megmászta az E5 6a nehézségű London Wallt on-sight stílusban, ami azt jelenti, hogy a mászó elsőre, mindenféle előzetes információ nélkül jut fel a fal tetejére.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
