A hat magyar amatőr hegymászóból álló Kalandvágyók csapata július elején indult útnak Grúziába, hogy megmássza az 5054 méteres magas Kazbeget, ám a viszontagságos időjárás miatt végül nem sikerült a csúcsra kitűzni a zászlót. Ennek ellenére a csapat tagjainak nem szegte kedvét az eredménytelenség, és már készülnek következő úti céljukra. Három éve volt az első közös túrája a barátokból, terepfutókból, szenvedélyes túrázókból és amatőr triatlonistákból álló csapatnak, akkor Afrika legmagasabb pontját, a Kilimandzsárót (5895 méter) mászták meg közösen.
Két éve az oroszországi Elbrusz 5642 méteres csúcsát vették célba, ám akkor a –27 Celsius-fokos hideg és az óriási szél miatt nem tudták teljesíteni a mászást, de ez a hegy (is) szerepel hosszú távú terveikben. A múlt évre is rengeteg közös céllal készült a csapat, ám a koronavírus-járvány miatt végül a nagyobb utak elmaradtak. Idén első közös programjuk Grúziába vezetett, s a kezdeti pozitív előrejelzések egy eredményes expedíció teljesítését jósolták, ám az időjárás közbeszólt.
„A hegymászásban több mindennek kell egyszerre összeállni, hogy sikerüljön a kitűzött célt elérni – jelentette ki Magyari Csaba, a csapat egyik alapítótagja. – Az olyan rajtunk kívül álló, ám semmiképpen sem elhanyagolható tényezők, mint az időjárás és a terepviszonyok alakulása jószerével a szerencsén múlik. Amivel a fizikai felkészülésünk mellett még hozzájárulunk a sikeres expedícióhoz, az a kiegyensúlyozott mentális állapot. Az ideális akklimatizációhoz ezek elengedhetetlenek. Egy ilyen jelentős fizikai erőpróba során pedig fokozottan figyelni kell a táplálék- és folyadékbevitelre is, amit szintén már a felkészüléskor célszerű begyakorolni. Több külső körülmény is úgy alakult, hogy a biztonságos feljutás lehetetlenné vált, ezért nem tudtuk elérni a csúcsot.”
A pécsi amatőr sportoló elmondta, hozzájárult még a túra kedvezőtlen alakulásához, hogy az időjárás miatt nem tudták megtartani a mászás előtti fokozatos akklimatizációt, így szinte semmi idejük és lehetőségük sem volt a körülményekhez hozzászokni.
„Már az előrejelzések rossz időt jósoltak, így a szükséges akklimatizációra nem volt időnk. Ahogy elértük a 3620 méteren lévő menedékházat, tábort vertünk, igyekeztünk minél gyorsabban elfogyasztani a vacsoránkat, és mindössze alig négy-öt órányi alvást követően, hajnali fél négykor megkíséreltünk feljutni a Kazbegre.”
A triatlonban is jártas hegymászó hozzátette, ha nem indultak volna el, a következő napokban próbálkozni sem lett volna esélyük.
„Kedvezőtlenül alakult az időjárás, így nem maradt más lehetőségünk, mint az az egy nap, amikor megpróbáltuk. A csúcsra vezető úton kezdetben jó tempóval, a szokásos menetben és stabilan haladtunk egészen négyezer-hatszáz méterig.”
Addigra azonban olyan kegyetlen körülményekkel szembesültek a mászók, hogy felelősségteljesen csak a visszafordulás jöhetett szóba.
„A hirtelen jött lehűlés következtében a terep rendkívül jegessé vált, ami ellehetetlenítette a biztonságos haladást. Amatőr mászók vagyunk, hobbisportolók, és ilyenkor azért mérlegelünk. Három csodálatos lányom van és feleségem, plusz egy építőipari vállalkozásom, ezért választás elé állítottam magam, és a sokadik óriási széllökés után eldöntöttem, nem folytatom az utat. Már oldalazva sem tudtam haladni, több lépés után kicsúszott a lábam, a friss hó is többször berogyott alattam, így visszafordultam.”
A csapat másik része körülbelül 200 métert haladt még felfelé, majd visszafordultak, de már a következő kihívást tervezgetik.
„Semmiképpen sem kudarcként tekintünk az elmúlt időszakra, sokat tapasztaltunk, tanultunk élesben olyan körülmények között, amikre csak ilyen helyeken lehet felkészülni, az itthoni középhegységi viszonyok közt ez lehetetlen. Azért folytatjuk közös terveink szövögetését, és még az idén szeretnénk feljutni a törökországi Ararát 5137 méter magas csúcsára, vagy visszatérünk és megpróbálunk revansot venni Oroszországban az Elbruszon.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
