Magyarok az Everesten: halálos széllökés, jégomlás és fantasztikus sikerek

(Suhajda Szilárd keresését befejezték, a kiváló hegymászó nyughelye az Everest lehet. Korábbi cikkünkben a világ tetejét megcélzó magyar expedíciók drámáiról és sikereiről írtunk.)

A magyar magashegyi hegymászás a nyolcvanas években fordult a Himalája felé, addig ugyanis nem volt rá lehetőség. A kezdeti sikerek után aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozások hamarosan a Föld legmagasabb pontját, a 8849 méter magas Mount Everestet veszik célba. Azon ugyanis még nem járt magyar ember. Bár a szlovák Demján Sándor 1986-ban egy csehszlovák expedícióval feljutott, neki csak a neve magyar – merthogy később kikérte magának, hogy ő az lenne.

A hazai alpinizmus 1996-ban került olyan helyzetbe, hogy expedíciót indíthasson a Mount Everestre, s a nehezebbnek tartott tibeti oldalról próbált feljutni. A csúcsot végül nem sikerült elérni, a vállalkozást pedig beárnyékolta egy tragédia: a 8300 méteres csúcstámadótáborban a 45 éves osztrák Reinhard Wlasich agyödémában meghalt. Ezt követően a csapat egyik legaktívabb tagja, a magashegyi táborokat kiépítő Erőss Zsolt is visszatért az alaptáborba. Egyébként abban a szezonban történt az Everest történetének egyik legnagyobb tragédiája is.

Az első expedíció egyik tagja, Várkonyi László annyira beleszeretett a hegybe, hogy szinte rögeszméjévé vált, ezért 1999-ben és 2000-ben is egyedül próbálkozott, mindkétszer sikertelenül.

A második grandiózus magyar vállalkozás, a Mécs László vezette Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció 2001 nyarán indult, és 7800 méterig jutott, ahonnan a vihar miatt vissza kellett fordulnia. Ekkor vesztette életét az expedíció orvosa, dr. Gárdos Sándor, aki a hóviharban visszafordult, de társai többé nem látták, valószínűleg egy széllökés lesodorta. Holttestét 6600 méteren találták meg, és hegymászószokás szerint egy gleccserhasadékban temették el.

A 2001-es év abból a szempontból unikumnak számított, hogy két magyar csapat is célba vette az Everest legmagasabb pontját, bár a Klein Dávid vezette expedíció terve talán túlságosan is ambiciózus volt.

A hegy egyik legnehezebb oldalával, a keleti Kangsung-fal megmászásával próbálkoztak, és az Everesten kívül a Lhocéra is fel akartak jutni. A falon végül 6500 méterig jutottak, de a lavinaveszély miatt kénytelenek voltak visszavonulni.

Az első kudarcok azonban nem „fékezték meg” a további hazai vállalkozásokat, és 2002-ben egy kis létszámú csapat vágott neki az Everestnek Nepál felől. Az események ezúttal sem indultak jól, a brit Peter Legatet, aki csatlakozott a magyar expedícióhoz, a vihar lesodorta a szikláról, ráadásul az első csúcstámadási kísérlet sem járt sikerrel.

Az utolsó csúcstámadásra két hegymászó vállalkozott, Erőss Zsolt és Várkonyi László; utóbbi 8749 méterig, a Déli-csúcsig jutott pótlólagos oxigén használata nélkül, Erőss azonban oxigénpalackot használt az utolsó szakaszon.

Ennek két oka volt: a korábbi csúcstámadási kísérletben annyira kimerült, hogy nem regenerálódott teljesen, palack nélkül nem ért volna fel, másrészt ezúttal mindenképpen szerették volna sikerrel zárni az expedíciót, a jó időjárási körülmények pedig megadták az esélyt.

Erőss Zsolt 2002. május 25-én, szombat délelőtt fél 11-kor első magyarként ért fel a Mount Everest tetejére, amiért itthon megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

A 2002-es sikeres vállalkozásról és a csúcsmászásról készült videó:

 

A Mount Everest első magyar megmászása új korszakot nyitott a magyar hegymászásban, megalakult a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciós sorozat, amelynek célja volt, hogy mind a tizennégy nyolcezresre juttasson fel hazai hegymászót. Ma már nem a 2013-ban elhunyt Erőss Zsolt az egyetlen magyar, aki az Everesten járt, időközben Jelinkó Attila (2007. május 23.), Ugyan Anita (2009. május 21. és 2010. május 17.), Neszmélyi Emil (2016. május 20. és 2022. május 13.), Németh Alexandra (2018. május 18.) és Price Márton (2023. május 14.) is elérte a csúcsot.

Ugyanakkor a Mount Everest mesterséges oxigén nélküli megmászása sem került le a terítékről; Klein Dávid már 2005-ben visszatért a hegyre, és 2017-ig összesen kilencszer próbálkozott – sikertelenül; 2023-ban pedig a K2-t és a Lhocét is oxigénpalack nélkül megmászó Suhajda Szilárd indult a hegyre, és sajnos maradt is ott, talán örökre. Az oxigén nélküli magyar magassági rekordot tartó Várkonyi László 2010. április 26-án az Északi-nyeregből lefelé – a videón látható jégomlásban – életét vesztette. A felvételen éppen társát, Klein Dávidot mentik.

A végső szót mindig a hegy mondja ki – ezzel a korábbi interjúnkkal emlékeztünk meg Suhajda Szilárdról, aki októberben nyilatkozott hosszabban honlapunknak szerencséről, sikerekről, családról, lavináról és a nagy álomról, az Everestről.