Korábban a Csupasport is írt arról a kilenc orosz fiatalról, akik 1959-ben hegymászótúrára mentek az Urálba, de rejtélyes módon életüket veszítették, és több mint hatvan éven át nem volt megnyugtató magyarázat arra, mi történt velük. Azt nem tudni, a mostani az-e, mindenesre hivatalosnak hivatalos.
„Lavina következtében veszítette életét 1959-ben a Szverdlovszki területen az Igor Djatlov vezette kilenctagú turistacsoport” – közölte szombaton sajtótájékoztatóján az Uráli Szövetségi Járás főügyész-helyettese, Andrej Kurjakov, végleges magyarázatot adva a köztudatba Djatlov-rejtélyként bevonult esetre.
Az elhunyt turisták „minden sérülése a lavinába került hegymászók sérüléseivel azonos jegyeket visel” – mondta Kurjakov.
Egy egyetemistákból álló, Igor Djatlov vezette turistacsoport az Urál északi részén, a Holatcsahl-hegy közelében furcsa körülmények között halt meg. Az eredetileg tíztagú csoportból öten az Uráli Műszaki Főiskola 4-5. évfolyamos diákjai voltak, hárman a főiskolát frissen végzett mérnökök, a csoport vezetője, Igor Djatlov pedig a főiskola 5. évfolyamára járt.
Egy további személy, a Kourovszkaja turistabázis hegyi túravezetője később csatlakozott a túrázókhoz. Sítalpon akartak megtenni 350 kilométert két és fél hét alatt, hogy elérjenek két uráli hegycsúcsot. Az emberpróbáló sítúrára a kommunista párt XXI. kongresszusának tiszteletére vállalkoztak, de sosem tértek vissza.
Tavaly, 2019 februárjában, hatvan évvel a turisták titokzatos halála után a főügyészség bejelentette, hogy felülvizsgálja a Djatlov-ügyet. Kurjakov szerint az ellenőrzés során összehasonlító elemzésnek vetették alá a turisták sérüléseit. A fiatalok halálát – három kivételével – kihűlés okozta.
A több mint hat évtizede történt esetet elemző szakértők szerint a csoport – amely sítalpon indult útnak – egy lezúduló lavina miatt sietve elhagyta a sátrát. Nem estek pánikba, a sátortól mintegy ötven méterre távolodtak el, egy kősánchoz mentek, azt remélve, hogy védelmet nyújt nekik az újabb lavinától. Egy idő után visszafordultak, de a rendkívül rossz látási viszonyok miatt – legfeljebb 6–16 méteres lehetett a látótávolság – nem láthatták saját sátrukat, így eltévedtek. Harminc méter megtétele után egy cédrushoz értek, és tüzet gyújtottak.
Másfél órára rá a tűz kialudt, és ketten szinte azonnal megfagytak a mínusz 40-45 Celsius-fokos fagyban. A csoport egy része megpróbált a nyomokat követve, kúszva visszatérni a sátorba, de ők is megfagytak, mihelyt elhagyták az erdőt, amely némileg megvédte őket a metsző széltől. A csoport másik négy tagja később ugyanabban az irányban indult el, de ők nem kúszva, hanem a havat tömörítve, belemélyedve próbáltak haladni, aminek következtében elmozdult a három méter vastag hóréteg, elsodorta és maga alá temette őket. Az ő sérüléseiket a szakértők szerint a több tonnányi hó nyomása okozta, súlyos töréseket szenvedtek.
Az ügyészség ezzel lezártnak tekinti a hatvanegy éve történt tragédia utáni nyomozást, amely Djatlov-rejtélyként vonult be a köztudatba.
A furcsa körülmények között történt csoportos haláleset okát az elmúlt évtizedekben sokféleképpen próbálták magyarázni, egyesek azt állították, hogy szökött bűnözők támadtak rájuk vagy a helyi lakosok végeztek velük, esetleg vita bontakozott ki közöttük, és egymás torkának estek, netán vadállatok marcangolták szét őket. Sci-fibe illő magyarázatok is születtek, elsősorban amiatt, mert a szanaszét heverő a holttesteken furcsa sérülések voltak, hiányoztak egyes testrészek, és megmagyarázhatatlan elszíneződések voltak a bőrükön.
Az Urál északi részén fekvő Otortyen hegyet, ahol 1959 februárjában a turisták életüket vesztették, a csoport vezetőjéről Djatlov-hágónak nevezték el.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
