Azzal a ténnyel nyilván minden, a hegymászást kicsit is ismerő ember tisztában van, hogy a Himalájában a pótlólagos oxigénnel vagy anélkül történő csúcstámadás között óriási különbség van. A jelentősége mégsem akkora már, mint akár csak húsz évvel ezelőtt volt, és az oxigén használata még csak nem is vet fel olyan hitelességi kérdéseket, mint a hegymászás hőskorában.
MAGYAR PÉLDÁK
Az oxigénes mászásnak valójában csak a föld legmagasabb hegyén, a 8849 méter magas Mount Everesten van jelentősége, de a nagyközönség közel sem tulajdonít neki akkora fontosságot, mint maguk a hegymászók. Induljunk csak ki egy hazai példából: Klein Dávid például mindig is oxigén nélkül próbálkozott a csúcs elérésével, ami bár csak néhány száz embernek sikerült a világon, mégis elsősorban az maradt meg sokakban, hogy hányszor nem sikerült feljutnia.
Vagy ott van Erőss Zsolt, aki 2002-ben első magyarként jutott fel az Everestre, a csúcsrégióban oxigént használt, még sincs túl nagy jelentősége ennek az információnak. Németh Alexandra 2018 nyarán járt a hegy legmagasabb pontján, az úton mesterséges oxigént használt, de ez a körülmény messze eltörpül amellett az óriási bravúr mellett, hogy első magyarként ő teljesítette a hét kontinenst átölelő Seven Summits elnevezésű sorozatot.
MEGLEPŐ BIZONYÍTÁS
Csak hogy keretbe helyezzük: az Everest-mászók – elenyészően kevés kivételtől eltekintve – manapság mesterséges oxigén használatával jutnak fel, de továbbra is edzettnek, kitartónak és erősnek kell lennie annak, aki megpróbálja. A mesterséges oxigén tömeges használata és a kereskedelmi expedíciók erre épült szolgáltatásai azonban új távlatokat nyitottak – annyira , hogy az már valóban etikai kérdéseket vet fel, de ezek meghaladják e cikk kereteit.
„Oxigén használatával egy nyolcezres hegyből hatezres lesz” – szemléltette a különbséget Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozat vezetője. Sokáig egyébként maguk a hegymászók sem hitték, hogy oxigénpalack használata nélkül fel lehet jutni az Everestre, ezt csak 1978 májusában bizonyította be Reinhold Messner és Peter Habeler, akiknek ez először sikerült.
A kétkedésnek orvosi okai voltak, hiszen fent alig harmadannyi oxigén van a levegőben, mint a tengerszinten, így a vér oxigénszintje is csökken, ami akár percek alatt eszméletvesztést, sőt halált is okozhat. A kulcs az akklimatizáció, amikor a hegymászó fokozatosan halad fölfelé és tér vissza regenerálódni az alaptáborba, így szervezete fokozatosan alkalmazkodik a magashegyi körülményekhez.
ÖNEMÉSZTŐ TEST
Azonban csak keveseknek alkalmas a szervezetük arra, hogy ilyen magasságban is képes legyen alkalmazkodni az extrém körülményekhez, akinek pedig nem, annál a hegyibetegség mellett rosszabb esetben halált okozó tüdő- vagy agyödéma is kialakulhat, ha a vér annyira besűrűsödik, hogy képtelen átjutni a hajszálereken. Az anyagcsere lelassul, a szív pedig ezzel párhuzamosan egyre gyorsabban ver, egyre kevesebb ideje lesz pihenni két összehúzódás között.
Ez a folyamat mesterséges oxigén hozzáadásával lassítható, nyolcezer méter felett ugyanis a szervezet már felemészti önmagát, képtelen a valódi regenerációra.
Az oxigénhiány pedig még nyugalmi állapotban is nagy megterhelés a szervezet számára, nemhogy hegymászás közben, mondjuk, a hajnali mínusz 40 fokos hidegben, amikor a kihűlés ellen is védekezni kell. Ez jól mutatja, élettanilag milyen óriási különbség van az oxigénes és az azt nélkülöző mászás között, de azt a modern folyamatot is látni kell, hogy az Everest-elérés tömegessé válásával ez egyre kevésbé érdekli az embereket.
Az Everestre feljutni ma is embert próbáló feladat, de a hegymászás kőkemény üzlet lett, amelynek célja és értelme egyedül az, hogy az erre szerveződött többtucatnyi vállalkozás fel tudja-e juttatni az ügyfeleit a csúcsra, vagy sem. Márpedig mesterséges oxigén használata nélkül erre esélyük sem lenne.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
