Andrea Lanfri az első olasz, aki amputáltként feljutott a Mount Everestre, hét évvel azután, hogy egy betegség miatt mindkét lábát elveszítette. Elhivatottságára jellemző, hogy a kórházban töltött időszakot – hivatalos oldalán – egy hegy megmászásához hasonlította. Egy olyan hegyéhez, amely minden addiginál nagyobb kihívás elé állította. Mindig is aktív életet élt, ezért a hegymászásról az őt ért tragédia után sem mondott le. Pedig borzalmas időszakon ment keresztül, amikor 2015 januárjában, huszonkilenc évesen agyhártyagyulladást kapott, a fertőzés miatt egy hónapig kómában volt, majd mindkét lábát, valamint hét ujját amputálták. De ahogy ő fogalmaz, a történtek csak elszántabbá tették. Nem sokkal a műtétje után eldöntötte, megmássza az Everestet, úgy, hogy ez addig eszébe sem jutott. Időbe telt, mire újra mászhatott, ám 2017 nyarán Korzikán már ismét hódolhatott kedvenc szenvedélyének, majd egy évvel később feljutott a 4554 méter magas Monte Rosára, 2019 októberében pedig 7246 méterig jutott a Himalájában.
Elhivatottságáról mindennél többet mond, hogy a sportról addig sem mondott le, amíg nem mászhatott. Egy adománygyűjtésnek köszönhetően vehetett egy pár szénszálas protézist, majd csatlakozott az olasz paralimpiai atlétikai csapathoz. Ő az első olasz, akinek mindkét lábát amputálták, de 12 másodperc alatt futotta le a száz métert, míg 2017-ben vb-ezüstérmes lett a 4×100-as váltó tagjaként. Ezek után aligha meglepő, hogy a lehetetlen szó sohasem szerepelt a szótárában.
„Sohasem gondoltam semmiről, hogy lehetetlen, legfeljebb még nem állok rá készen – mondta a ferrino.it-nek. – Eszembe sem jutott, hogy valamire azt mondjam, nem tudom megcsinálni, csak azért, mert protézisem van. Lehet, többet kell készülnöm, mint egy ép embernek, de minden lehetséges, ha valaki keményen dolgozik, és kellően elszánt.”
Az interjúban azt is elárulta, a fagyásveszély nála is kockázatot jelent, de a csonk miatt egyébként is jobban kellett figyelnie az Everest meghódítása során. Ami egyébként személyes ügy volt neki, mert nem sokkal az amputáció után eldöntötte, erősebb lesz, mint a baktérium, amely megpróbálta elvenni tőle a szenvedélyét. Sikertelenül.
A Mount Everest mellett a sziklafalakon is megállja a helyét.
„Magammal harcoltam, nem a heggyel – mondta a paralympic.org-nak. – Feszegetni akartam a határaimat és bizonyítani, hogy bárkinek teljesülhet az álma, ha igazán akarja. Legyőztem a betegséget, ami nem tudta elvenni tőlem a hegymászást, sőt, csak még szenvedélyesebbé tett. Persze nem volt egyszerű, a megfelelő protézis megtalálása nagy kihívást jelentett. A piacon található modellek drágák voltak, de valójában olyan nem is létezett, amilyenre szükségem volt. Nagy nehézségek árán sikerült kialakítani a megfelelő protéziseket, amelyek nagyon egyediek és különlegesek. Nekem a hegymászás mindig is a szabadságot jelentette, amelynek köszönhetően eggyé válhatok a természettel. Ezt a szenvedélyt senki sem veheti el tőlem.”
Fotók: andrealanfri.com
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
