Magyar hegymászók először 1987-ben jutottak el egy nyolcezres tetejére, október 1-jén Ozsváth Attila és Nagy Sándor, 8-án pedig Várkonyi László, Vörös László, Csíkos József és Balaton Zoltán jutott fel a legkisebb nyolcezres, a Sisapangma csúcsára, ami valóban történelmi és úttörő vállalkozás volt.
Azóta azonban többször is megkérdőjelezték, hogy valóban elérték-e a legmagasabb pontot, ugyanis az akkori csúcsfotókból sem derül ki egyértelműen, honfitársaink a legmagasabban ponton jártak-e (8027 m), vagy csak a központi csúcson (8008 m), amelyeket egy több száz méter hosszú, veszélyes gerinc választ el egymástól.
Ez a helyzet egyben azt is eredményezte, hogy többen ma is megkérdőjelezik, járt-e fenn magyar ember a legmagasabb ponton. Ezért aztán a harmincegy évvel ezelőtti csapat még élő tagjai (Ozsváth 2002-ben, Várkonyi 2010-ben hunyt el) április 18-án kiadtak egy hivatalos közleményt az ügyben.
„Nagyon sajnálatosnak tartjuk azt a sportszerűtlen magatartást, hogy az 1987. évi, sikeres első magyar nyolcezres expedíció után 20-30 évvel, némely a hegy közelében sem járt ember megkérdőjelezi sikeres honfitársai teljesítményét, és ezzel bárkit is megtéveszthettek.”
A közlemény szerint a magyar expedíció sikere a nemzetközi sajtóban is megjelent, például a 2000-ben kiadott „On top of the World” című, a világ nyolcezreseinek megmászását dokumentáló könyvben, mely szerint a magyar hegymászók voltak a Sisapangma főcsúcsának 73., 74., 75., 76., 77. és 78. megmászói, az erről szóló hivatalos igazolásokat és a csúcsfotókat Balaton Zoltán oldalán lehet megtekinteni.
A közlemény megjelenése után kialakult vitából azonban kiderült, továbbra is vannak kérdőjelek, és a kérdést nem is lehet egyértelműen tisztázni. A korabeli beszámolók ugyanis egyáltalán nem említik a mászás kulcsrészét, a pengeéles csúcsgerincet, ami a normál út legveszélyesebb szakasza, és a csúcsfotókról sem lehet egyértelműen megállapítani, melyik ponton készültek. A főcsúcs jóval tágasabb, mint a központi csúcs, ahol szinte csak közeli képeket lehet készíteni, a két pont a fotókon is megkülönböztethető.
Az ember nyilván nem szándékozik megkérdőjelezni az első, nyolcezres csúcsra jutoó magyar expedíció tagjainak szavát, jelen esetben inkább arról van szó, hogy akkoriban még nem volt olyan „könnyű” eligazodni a Himalájában, mint manapság, a Sisapangma ráadásul Kínában, nehezen megközelíthető területen van, a két csúcs között pedig szabad szemmel nincs magasságbeli különbség.
Itt azonban nem is arról van szó, hogy bárki megkérdőjelezné az 1987-es expedíció teljesítményét, annak történelmi jelentősége ugyanis vitathatatlan, a tényeket azonban tisztázni kell. Már csak azért is, mert a jövő expedíciói szempontjából egyáltalán nem mindegy, a Sisapangma legmagasabb pontján jártak-e már magyarok, vagy sem.
A kérdés egyszerűen, de csak egyféleképpen tisztázható mindenki számára megnyugtatóan: ha részletesen mesélnek a csúcsgerincről. Ha ugyanis azt leküzdötték a mászók, akkor nincs miről beszélni.
FRISSÍTÉS: Balaton Zoltán, az expedíció egyik csúcsmászója kedden (június 19.) az erről szóló internetes vitában így fogalmazott: „az én emlékeimben az maradt meg, hogy mi a csúcs előtt egy kifejezetten hosszú gerincen mentünk végig.”
Ahol még nem jártunk
Már csak egyetlen olyan nyolcezres hegycsúcs van a tizennégyből, amelyen még biztosan nem állt magyar állampolgár, ez pedig a 8611 méter magas K2. A 8027 méteres Sisapangma elérése egyelőre a fent említett okok miatt továbbra is kérdéses, és bár a 8850 méteres Mount Everestet már öt magyar is megmászta, egyikük sem pótlólagos oxigén használata nélkül, így ez is hiányzik a gyűjteményből.
Egyébként a legsikeresebb himalájai magyar vállalkozás, a 2003-ban alakult, Erőss Zsolt nevével fémjelzett Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozat sem sorolta céljai közé a Sisapangmát, amelyet megmászottnak tekintett.
