Ugyan Anita 2009-ben járt először a 8850 méter magas Mount Everest csúcsán, majd egy év múlva visszatért a hegyre. Eredetileg mesterséges oxigén használata nélkül szeretett volna feljutni, de a négyes tábor felett, mintegy nyolcezer méter magasságban, a csúcstámadás alatt rádöbbent, hogy ez nem sikerülhet. Úgy döntött, felmegy palackkal, mert már ott elhatározta, egy év múlva visszatér, és szerette volna végigmászni a csúcsig vezető utat, hogy megismerje a terepet. Csakhogy egy év múlva már az egészsége nem engedte, hogy palack nélkül érje el a legmagasabb pontot.
„Kaptam egy torokgyulladást, amelyet nem vettem elég komolyan – emlékezett Ugyan Anita. – Nem is éreztem magam olyan rosszul, ezért nem hittem, hogy nagyobb baj lehet belőle. Csak hát abban a magasságban másképpen működik az emberi szervezet. Az állapotom egyre rosszabbodott, és egy idő után éreztem, oxigén használata nélkül nem lenne esélyem a csúcs elérésére.”
Mégsem fordult vissza. Oxigénnel megint felment, de ereszkedés közben annyira beszűkült a légcsöve, hogy alig kapott levegőt.
„A második táborban, hatezer-négyszáz méter körül már a szó legszorosabb értelmében levegő után kapkodtam. Ilyen környezetben ugyanis nem regenerálódik a szervezet, vagy ha igen, akkor is csak nagyon lassan, ezért az én torkom állapota is fokozatosan romlott.”
Jöhetett volna a harmadik próbálkozás, ám a férjével családot alapítottak, egy gyermek érkezése pedig alaposan átírja egy női hegymászó életét. Ugyan Anita azóta az Egyesült Államokban él, és már nem próbálkozott az Everesttel, de azért nem is mondott le róla. Mint kiemelte, egy nőnek nehezebb elszakadnia gyermekétől, mint egy férfinak, és egyelőre ő is képtelen lenne rá, mert nem tudná olyan hosszú időre elhagyni szeretteit. Egyelőre kivár, ám így is egyre több nő vág neki a magashegyeknek, amelyek világa egyre színesebb képet mutat. Ma már ugyanis közel sem annyira „férfias” sport a hegymászás.
Ugyan Anita a G2 tetején, háttérben a K2 – Fényképek: Ugyan Anita facebook oldala
„Pedig ha az arányokat vesszük, tekinthető akár annak is, tíz éve még a himalájai hegyeken lévő hegymászók tíz százaléka volt csak nő, jelentősen ez az arány az elmúlt években sem nőtt. Ez nyilván annak következménye, hogy a férfiak erősebbek, a nőknek pedig talán rosszabb a hidegtűrésük, de mindkettőt lehet és tudtuk is ellensúlyozni. Úgy láttam, egy expedíció alatt rengeteget számít a mentális erő, és a nagyobb tűrőképességnek köszönhetően ez a különbség a nemek között kiegyenlítődhet. És azt is vallom, hogy maga az expedíciós csapat is sokkal kiegyensúlyozottabb, ha van köztük nő. Már csak azért is, mert a hangulat más. Összességében azt mondanám, a magashegyek világában hátrányom és előnyöm sem származott abból, hogy nő vagyok.”
A két nem közti különbséget talán az a szám érzékeltethetné, hogy míg a férfiak között a tiroli Reinhold Messner volt 1986-ban, aki elsőként megmászta mind a tizennégy nyolcezres csúcsot, addig a hölgyek között a baszk Edurne Pasaban csak 2010-ben – mégpedig előtte ez a teljesítmény húsz férfinak már sikerült.
Sosem múló szerelem
Mindig, sőt versenyszerűen is sportolt valamit Ugyan Anita, és amikor megismerkedett egy hegymászóval, elkezdett sziklát mászni. Tetszett neki, hogy a mozgásforma és a kihívás rendkívül összetett, megvan benne a lehetőség, hogy túl is lépje saját határait. S mivel a hegymászásnak rengeteg ága létezik, mindenki megtalálhatja benne, amit szeret – neki így a magashegyi hegymászás jött be leginkább.
Korábban tíz éven át expedíciózott, négy nyolcezres csúccsal a legeredményesebb magyar női magashegyi mászó. Az Everesten kívül a Himalájában járt a Gasherbrum II, a Gasherbrum I és a Broad Peak csúcsain is. Most a Himalája helyett csak egy-két napos túrákra jár, akár a Tátrába, de mint mondja, még visszatér, mert az effajta szerelem sosem múlik el.
Ezzel a 24 évnyi különbséggel viszont érdemes óvatosan bánni, mert egyáltalán nem ad hű képet arról, hogy a nők egyébként mennyire erősek a hegyek között. Egyrészt azért, mert a hegymászás – mint minden sport – kezdetben a férfiak kiváltsága volt, a nők eleve később kezdték meghódítani a csúcsokat. A kép még árnyaltabbá válik, ha megemlítjük a kora egyik legjobb hegymászójának tartott lengyel Wanda Rutkiewiczet, aki már 1978-ban járt a Mount Everest csúcsán, 1986-ban pedig első nőként jutott fel a 8611 méter magas K2-re – egy olyan nyáron, amikor tizenhárman veszítették életüket a hegyen. Összesen kilenc nyolcezrest mászott meg a tizennégyből, majd 1992-ben eltűnt a 8586 méteres Kancsendzönga csúcsrégiójában, ugyanazon a hegyen, ahol 2013-ban Erőss Zsolt és Kiss Péter is életét vesztette, s holttestét azóta sem találták meg.
Wanda Rutkiewicz egy olyan korban tűzte ki célul mind a tizennégy nyolcezres megmászását, amikor az a férfiakat is jelentős kihívás elé állította, s talán az első nő volt, aki láttán mindenkiben megkérdőjeleződött, a magashegyi hegymászás tekintetében a két nem között valóban lényeges-e a különbség.
Ez a határ pedig teljesen elmosódik, ha a 2018 januári tragédiára gondolunk a 8126 méter magas Nanga Parbaton, ahol egy sikertelen téli próbálkozást követően egy, a legszűkebb elitbe tartozó, végig együtt haladó hegymászókettős hölgytagja, a francia Élisabeth Revol egy hatalmas hóvihar után még éppen lejött, de társa, a lengyel Tomasz Mackiewicz örökre fenn maradt a hegyen.
Helikopterrel könnyű
Élénk vitákat váltott ki 2010-ben, hogy ki az első nő, aki fent járt mind a tizennégy nyolcezres csúcsán – és valóban nagy volt a harc a baszk Edurne Pasaban és a dél-koreai Oh Eun-szun között. Utóbbi 2010-ben előbb elérte ugyan utolsó csúcsát, a 8091 méter magas Annapurnát, mint vetélytársa a 8027 méteres Sispangmát, és sokáig ünnepelték is a sikerét, végül mégsem őt hirdették ki győztesnek. Kiderült ugyanis, hogy 2009-ben mégsem ért fel a Kancsendzönga csúcsára. Nem sokkal a csúcs alatt ugyanis visszafordult, ezt később elismerte. Ráadásul később is aggályok vetődtek fel mászásai tisztaságát illetően, mivel a gyorsaság miatt helikopterrel közlekedett az alaptáborok között, s ez már önmagában is óriási segítség, sőt a rossz nyelvek szerint néhányszor az idő rövidsége miatt a magasabb táborokba is azzal vitette fel csapatát, hogy előkészítsék neki a terepet.
A mai napig vitatott, hogy Oh Eun-szun teljesítette-e mind a tizennégy csúcsot, de a vita már biztosan nem mozdulhat el a jelenlegi álláspontról, a koreai hölgy ugyanis kijelentette, nem megy vissza a Kancsendzöngára.
(Megjelent a Terepsportok magazinban 2018-ban)
Nyitókép: Ugyan Anita és Reinhold Messner, forrás: Ugyan Anita facebook oldala
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
