Ha sikerrel jár, ő lesz a legidősebb hegymászó, aki mind a tizennégy nyolcezrest megmászta.
Nyolcvanévesen irány a nyolcezres hegy – írtuk két évvel ezelőtt novemberben, amikor Carlos Soria úgy döntött, hogy kilencedszer is megpróbálkozik a híres Dhaulagiri meghódításával. Noha akkor sem járt sikerrel, mint ahogy tavaly tizedszerre is hiába próbálkozott, ám továbbra is ő az egyetlen hegymászó a világon, aki túl a hatvanon legalább tíz nyolcezrest megmászott.
A Kancsendzöngára 75, az Annapurnára 77 évesen jutott fel, ami már önmagában is óriási teljesítmény.
A Dhaulagiri kilencedik hódítási kísérlete után így nyilatkozott a mountainplanet.com oldalnak:
„A térdem elég ramaty állapotban volt, de nem emiatt adtam fel, hanem a borzalmas időjárási körülmények és a serpák iránti tisztelet miatt. Ők is féltek. Néhány nappal azelőtt, hogy feladtuk, több társukat is betemette a lavina, és a helyzet egyre csak rosszabbodott. Kilencedszer sem sikerült, de nem adom, fel, egy nap még meghódítom ezt a hegyet”.
A huszonéveseket meghazudtoló magabiztosságát és bátorságát bizonyára sokan irigylik, és a fentiek fényében már meg sem lepődünk, hogy úgy döntött, a tavasszal a Dhaulagirit, majd jövő ősszel a Sisapangmát is megmássza. Mindezt úgy, hogy február 5-én tölti be nyolcvankettedik éltévét. Ha sikerrel járna, elmondhatná magáról, hogy ő a legidősebb hegymászó, aki mind a tizennégy nyolcezrest meghódította.
Újabb merész kísérletével a koronavírus áldozatai előtt szeretne tisztelegni.
Jövő tavasszal a Dhaulagirit mászná meg (Fotók: AFP)
„Véletlenül jött az ötlet, miközben egy újságíróval beszélgettem – mondta a Mundo Deportivónak. – Borzasztó látni, mennyien estek áldozatául a vírusnak. De ezen túl is fontos üzenete van, hogy nyolcvankét évesen újra nekivágok a csúcshódításnak. Nagyon sok fiatal üzen nekem, hogy a bátorságom nekik is reményt ad, és sokan ráébrednek, hogy csak azért, mert idősebbek, még nem kell lemondaniuk céljaik eléréséről. A kor nem számít. Ha nincsenek fizikai problémáid, belevághatsz bármibe. A nyugdíjas évek fantasztikusak. Kevesebbet aggódom, miközben tudom, hogy sok szép élmény vár még rám. ”
A csúcshódítást márciusban kezdik egy akklimatizációs túrával, a tényleges expedíció a tervek szerint áprilisban indul. Bár tudja, hogy a kora miatt ő is a veszélyeztetettebb csoportba tartozik, nem fél a vírustól.
„Sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha egy kis hatvan négyzetméteres lakásban élnék a gyermekeimmel, de szerencsére van egy nagy házam Madridban, és egy pillanatig sem éreztem magam bezárva. Alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez.
Van két kerékpárom, és mindennap sportolok, naponta legalább másfél órát edzek.
Az interjú napján háromnegyed tízre kellett orvoshoz mennem. Hatkor keltem, egy órát kerékpároztam, majd hasizom-, hát- és karizomgyakorlatokat végeztem. Emellett az étkezésemre is nagyon odafigyelek, ami egy bizonyos kor felett már kiemelt fontosságú. A szívem szerencsére rendben van, és rendszeresen kivizsgáltatom magam, nem csinálok hülyeséget, felelőtlenül nem vágok bele semmibe.”
Végül a Mundo Deportivónak adott interjúban azt is elárulta, honnan jött a hegymászás iránti szenvedélye.
A Sisapangma is várja még (Fotók: AFP)
„A családomnak semmi köze sem volt a hegymászáshoz, de én gyerekkorom óta szerettem a szabad levegőn sportolni. Tizenegy évesen elkezdtem könyvkötőként dolgozni, majd tizennégy évesen kárpitosként. Könyvkötőként volt naponta két óra szabadidőnk, és sokszor egészem a Manzanares folyóig sétáltunk. Tizennégy évesen aztán a barátaimmal úgy döntöttünk, hogy tizenöt napot töltünk a hegyekben. Azóta mindig a hegyekben vakációztam, és a hobbiból szenvedély lett.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
