A Mount Everest hivatalosan is elfogadott magassága ma 8848 méter, amely számos vitát szült már azóta, hogy az indiaiak az 1952 és 1955 közötti méréseik alapján ezt az értéket megállapították. Az első mérést ugyanakkor nem ők, hanem a hegyet felfedező britek végezték 1856-ban, akik 8840-re becsülték.
1999-ig kizárólag az indiaiak méréseit használta minden útleírás, földrajzkönyv és térkép, annak ellenére, hogy többször is újramérték a hegyet. Egy 1975-ös kínai expedíció ezt megerősítve ugyan 8848.13 métert mért, de az olaszok 1987-ben csak 8872 métert.
Ezzel azonban volt is egy kis gond, ugyanis az ő módszereiket már akkor is vitatták, ezért 1992-ben visszamentek egy csapattal, GPS-t és lézeres technikát használva 8846 métert állapítottak meg, amit azzal magyaráztak, hogy kétméteres a hóréteg a csúcson, amit nem vettek figyelembe.
Őszinteségükért és pontosító szándékukért cserébe a módszereiket újfent megkérdőjelezték, így mindenki maradt a jól bevált 8848 méternél. Aztán jött 1999 és az amerikaiak, akik 8850 (plusz, mínusz kettő) métert állapítottak meg, amit sok földméréstani kutató és térképész kérdés nélkül el is fogadott, Nepál viszont nem.
A Mount Everest látképe repülőből
Ezek után a kínaiak is úgy érezték, ők sem maradhatnak ki a buliból, 2005-ben újabb expedíciót szerveztek a csúcsra, amely már nem csak GPS-mérést használt, hanem radarjeleket is, melyek a jégtakaró alá hatoltak, és 8844 métert mértek (plusz-mínusz 21 centi), amit viszont kizárólag Kína fogadott el.
A szomszédos Nepál ezzel méréssel már akkor hevesen szembeszállt, elvi kérdést csinálva abból, hogy a hó magassága miért nem számít bele. A két fél végül 2010 áprilisában megegyezett, hogy mindkét magasságot elfogadja: a sziklacsúcs 8844.43 méter, de a hósapka miatt a tényleges magasság ennél négy méterrel nagyobb.
2020-ra nemcsak azért érkezett el az ideje egy újabb mérésnek, mert egyes tudósok szerint a lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően az Everest csúcsa északkelet felé mozog és évente 3-6 milliméterrel nő, hanem mert a 2015-ös nepáli földrengés nagy valószínűleg a Csomolungmára is hatással volt, elég, ha csak a csúcs előtt lévő Hillary-lépcsőre gondolunk, amely ekkor nagyrészt leomlott.
A kínaiak kihasználták azt, hogy a koronavírus-járvány miatt lezárt Himalájában nincs tömeg, egyedül mozoghatnak a hegyen, ráadásul éppen hatvan évvel az első, 1960-as sikeres kínai Everest-csúcsmászás után. Ami a több mint ötven fős vállalkozásban teljesen új, hogy először végeztek légi gravitációs méréseket, amelyek a navigációs műholdrendszer (GNSS) adataival kiegészülve sokkal pontosabb eredményt hozhatnak.
A nyolctagú csúcsmászó csapat, amely kilencórás mászás után május 27-én érte el a hegy legmagasabb pontját, majd három órát töltött a csúcson, hogy telepítse a szükséges mérőberendezéseket egy mintegy húsz négyzetméteres területen.
Íme, ahogy a kutatócsapat a csúcson dolgozott
A kutatók begyűjtik és feldolgozzák az adatokat, és várhatóan az elkövetkező hónapokban nyilvánosságra is hozzák az eredményt. Nemcsak a magasságot mérik meg, hanem a hó mélységét, az időjárást és a szélsebességet is, hogy elősegítsék a gleccserek megfigyelését és az ökológiai védelmet.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
