Történelmi időzítés: kiütötték a gazfickót

1953-ban a britek már a kilencedik expedíciót szervezték (az elsőt 1921-ben) a világ legmagasabb hegyére, a 8850 méter magas Mount Everestre, amelyen a magassági rekordot akkor már nem ők tartották: egy évvel korábban egy svájci expedíció 8595 méterig jutott, mégpedig a déli, nepáli oldalon mászva. A vállalkozások ekkoriban fordultak a déli útvonal felé, holott addig észak, azaz Tibet felől próbálkoztak – a váltás oka, hogy az 1949 őszén megalakult Kínai Népköztársaság 1950-ben bekebelezte Tibetet, illetve az addig bezárkózó Nepál kinyitotta kapuit a külvilág előtt.

A britek okkal érezték úgy, sietniük kell, ha elsőként akarnak felérni az Everestre, ezért grandiózus vállalkozást indítottak.

Az Indiában született John Hunt ezredes vezette 1953-as expedíciót katonás és nagyon alapos szervezés előzte meg. A hegymászók modernebb ruházatot vittek magukkal, és úgy döntöttek, nem aggályoskodnak a pótlólagos oxigén használatával kapcsolatban sem: ezt is a kísérlet szerves részének tekintik, és kétszeresére növelték a légzőkészülékek hatékonyságát.

A csapat áprilisban indult, 12-én érte el az 5455 méteren fekvő alaptábort, ezután a kilenc magashegyi tábor kiépítése csaknem egy hónapot vett igénybe. Az első csúcstámadás május 26-ra esett, de a végsőkig kimerült Tom Bourdillon és Charles Evans alig száz méterrel a legmagasabb pont alól kénytelen volt visszavonulni – egyrészt mert kifutottak az időből, másrészt mert a légzőkészülékek sem működtek rendesen.

Az időjárási ablak miatt a második csúcstámadás május 27-én indult, a tapasztalata és erőnléte miatt legesélyesebbnek tartott páros, az új-zélandi Edmund Hillary és a serpa Tenzing Norgay veselkedett neki. Utóbbi már hatodszor próbált feljutni a Csomolungmára, ott volt az 1952-es svájci expedícióban és a magassági csúcsot felállító csapatban is. Egyébként maga Hillary választotta őt társául, miután a második tábor felé tartva, a Khumbu-jégesésen megmentette az életét.

A csúcsnak május 29-én hajnali fél hétkor indultak neki a 9-es, legfelső táborból, mínusz 27 fokban, de remek időben. Hol egyikük, hol másikuk haladt elöl és taposta a havat, majd a Déli-csúcs (8749 m) elérése után olyan területre léptek, ahol még nem járt ember.

A később az első megmászójáról Hillary-lépcsőnek elnevezett, tizenkét méter magas sziklaképződmény leküzdése után helyi idő szerint 11.30-kor érték el a 8850 méter magas csúcsot, ahol az ízig-vérig gentleman Hillary kezet nyújtott Norgaynak, aki viszont inkább átölelte társát.

Negyedórát tartózkodtak fent, fényképek készültek a brit, a nepáli, az indiai és az ENSZ-zászlókkal. Amikor leértek, Hillary első szavai ezek voltak honfitársa, George Lowe felé: „Well, George, we knocked the bastard off”. Azaz: „Nos, George, kiütöttük a gazfickót.”

A hír pedig villámsebességgel érkezett Angliába, ugyanis másnap James Morris, a The Times tudósítója az alaptáborból futárt küldött Namche Bazaarba egy kódolt üzenettel, ami Hillary és Norgay sikeréről számolt be: „A HOHELYZET ROSSZ STOP ELORETOLT BAZIS TEGNAP ELHAGYVA STOP JAVULASRA VARUNK STOP”. A megállapodás szerint az üzenet eleje jelentette a csúcs elérését, a középső része pedig Hillaryre vonatkozott.

Onnan távíró segítségével a katmandui brit nagykövetség is tudomást szerzett róla, és folytatódott is a hír útja London felé, egészen II. Erzsébet június 2-i koronázási ünnepségéig, ahol az új uralkodó maga jelenthette be a világnak.

Mindez 65 évvel ezelőtt történt, ehhez képest nemcsak az időzítés volt fantasztikus, de akkoriban valószínűleg ez volt a leggyorsabban terjedő hír. Sir Edmund Hillary 2008. január 11-én, 88 éves korában hunyt el, Tenzig Norgay pedig 1986. május 9-én, 71 évesen.

Bár sportértéke továbbra is van, a Mount Everest megmászása ma már nem olyan nagy erőfeszítés, mint akkor, és hogy a világ mennyire változik, nemcsak a hegy lejtőin sorban álló tömegek és az alaptábor zsúfoltsága mutatja, hanem például az is, hogy az alaptáborban 2003-ban internetkávézó nyílt, és ma már széles sávú internet segíti az expedíciókat.

HILLARY ÉS NORGAY VISSZATÉRÉSE