Hihetetlen teljesítményei révén a hegymászóvilágban már tisztelt Ueli Steck neve talán akkor vált nálunk is jobban ismertté, amikor 2008-ban új sebességi rekordot döntött az Eiger északi falán. Az 1800 méter magas függőleges sziklafalon 2 óra 47 perc és 33 másodperc alatt „szaladt fel” ott, ahol leküzdésére hetven évvel korábban még csaknem öt napra volt szükség. Később tovább faragott az időeredményen: 2015-ben 2 óra 22 perc és 50 másodperc alatt mászta meg az északi falat, az erről készült videón elképesztő nézni a tempót, amelyet a világ egyik legveszélyesebb helyén diktál.
De ez csak egyetlen fejezet volt Steck pályafutásában, hiszen korábban sebességi rekordot állított fel a Grandes Jorasses (2 óra 21 perc 26 másodperc) és a Matterhorn (1 óra 56 perc 40 másodperc) híres-hírhedt északi falán, amellyel lenyűgözte a világot.
Ueli Steck rekordja az Eiger északi falán:
A Svájcban élő, civilben ácsként dolgozó Ueli Steck életét a hegyek határozták meg, és ebbe más nem nagyon fért bele – ugyan házas volt, de nem születtek gyermekei. Már tizenhét évesen kilences nehézségű, azaz extrém nehéz sziklafalakat mászott meg, és 18 évesen küzdötte le először az Eiger északi falát. Nagy teljesítmények és rekordok kövezték ki útját, rá is aggatták a „svájci gépezet” (Swiss Machine) becenevet, mert ha nekiindult egy hegycsúcsnak, úgy tűnt, mintha sohasem fáradna el, és a legnehezebb feladatokat is könnyedén oldaná meg.
Mászótársával 2004-ben 25 óra alatt mászott meg három egymás mellett álló négyezres hegyet az Alpokban, az Eigert (3970 méter), a Mönchöt (4107 méter) és a Jungfraut (4158 méter), ami nagyjából tíz kilométeres túra, csak éppen magashegyi körülmények között.
Egy évvel később a patinás Climb magazin értékelése szerint az ekkor még csak 28 esztendős Ueli Steck Európa három legjobb mászója közé tartozott.
A világon elsőként szólóban, 28 óra alatt jutott fel 2013 októberében a 8091 méter magas Annapurna csúcsára az egyik legnehezebb úton, amelyet ma is az egyik legemlékezetesebbként emlegetnek a himalájai mászások történetében. Meg is kapta érte a hegymászók Oscarját, a Piolet d’Ort – 2009 után másodszor. Két év múlva kitalálta, hogy 62 nap alatt megmássza az Alpok összes négyezer méternél magasabb hegycsúcsát, és meg is csinálta.
Aztán 2017-ben újabb fantasztikus mászásra készült, a Himalájában alpesi stílusban akarta elérni egymás után a Mount Everestet (8850 m) és a Lhocét (8516 m) úgy, hogy érinti a Hornbein-kuloárt, és nem ereszkedik a Déli-nyereg (7906 m) alá. Korábban ezt a kombinációt még sosem teljesítette senki. Április 30-án a szomszédos Nupcéra indult akklimatizációs túrára, és pontosan nem tudni, mi történt, de nem sokkal később láttak valakit lezuhanni az egyes táborból, és amikor később a testet megtalálták, ruhája alapján felismerték Stecket.
A negyvenéves hegymászó olyan nagy elismerésnek örvendett hazájában, hogy halálának hírére megváltoztatta műsorát az állami televízió, és egy dokumentumfilmet vetítettek róla, a futballmeccsek pedig egyperces gyászszünettel kezdődtek. Halálával nemcsak Svájcot, hanem a nemzetközi hegymászóvilágot is pótolhatatlan veszteség érte.
A serpák dühe
Ijesztő incidens áldozata volt 2013 áprilisában Ueli Steck, aki két másik hegymászóval, Simone Moróval és Jonathan Griffithszel mászott a Mount Everest lejtőin. A világ legjobbjaiként sohasem használtak rögzített köteleket és pótlólagos oxigént, amit a serpák nem néztek jó szemmel, mivel így nem volt bevételi forrásuk. A trió éppen a Lohce-falon mászott, a déli nyeregben a kettes tábor felett, amikor a köteleket rögzítő serpák megfenyegették, késekkel megtámadták és kövekkel dobálták őket, Stecket arcon is találták, és percek alatt mintegy százan vették körül őket. A vita csaknem egy órán át tartott, életveszélyes helyzet alakult ki, mert a mászók állítólag használták a köteleket – ami biztosan nem igaz. A három mászó futva menekült vissza a hegyről, az eset pedig óriási médiafigyelmet kapott, az egész hegymászó-társadalom jogosan háborodott fel.