Mint a legtöbb sportolónak, nekem is a bizonytalanságot a legnehezebb elviselni, korábban Suhajda Szilárd mászótársammal rendre célirányosan edzettünk. Mindennap valami felé építkeztünk, és az indulás dátumáig logikus időszakokra osztottuk fel az edzésmunkát. Mivel a bizonytalanság ellen nem tehetek sokat, elhatároztam, amíg nem látom világosan, mit hoz a jövő, az állóképességet fenntartó örömedzéseket végzek.
Szilárd mindig is sokat futott, én viszont – egy nagyon régi térdsérülés miatt – csak az utóbbi időben csalogattam vissza a futást az életembe. Szilárd sokkal lazább, én sokkal kötöttebb vagyok, de az utóbbi nagyjából nyolc évben elég sok funkcionális erőfejlesztést végeztem. Mindketten igyekszünk sokat mászni sziklán, bár ez inkább kikapcsolódás egy sűrű felkészülési időszakban.
A járványhelyzetben érdekes módon mintha felcseréltük volna a szerepeket. Szilárd – újonnan elkészült edzőszobájában – rengeteg funkcionális erősítést végez, én viszont most kímélem a vállam, mert a legutóbbi edzőtáborunk végén megsérültem.
Inkább hat napon keresztül futok, öt alkalommal úgy tíz-tizenkét kilométert, egyszer pedig huszonkettőt, egy napot pedig kihagyok. Futás közben most nem adok magamnak semmilyen különösebb feladatot, nincs rajtam súlymellény.
Heti egyszer-kétszer intervallumfutást játszom, azaz egy órába nagyjából tíz másfél perces sprintet szúrok be. Következetesen orrlégzést használok. Emellett heti két-három alkalommal mobilizálok, vagyis egy órán keresztül gumiszalaggal, hengerrel, kislabdával, saját testsúllyal nyújtok, átmozgatok.
Közben néha-néha falat mászom otthon.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert a házam egyik oldala egy kültéri mászófal, amelynek része az erkély is, így egész változatos utakat, kunsztokat – áthajlást vagy traverzmozgást – lehet összesakkozni. Egész magas, az emeletre vezet, így akár kötéllel is játszhatunk rajta.
Az izomzatomra, gondolom, nem hat jól ez az időszak, de most inkább az a célom, hogy rendbe jöjjön a vállam. Rengeteget küszködtem a fájdalommal, szóval a nyújtás, a mobilizálás és a közepes terhelést adó mászogatás éppen elegendő az alap-állóképességem megőrzéséhez.
Abban is szerencsés vagyok, hogy a barátnőm is mászik, így nemcsak a hétköznapokban, hanem edzés közben is támogathatjuk egymást. Kétlaki életet élünk, így a fővárosban a Bikás-parkban, a rekortánpályán az előírásokat betartva futok, illetve az érdi mászófalas ház mellett, a Fundoklia-völgyben is. Egy szép hegyhátnak és egy vadregényes szurdoknak köszönhetően a táj és a terep csodálatos, a védett terület kezdete nagyjából egy kilométer a háztól, szóval autót sem kell használnom.
Azért már örülnék, ha felsejlene a horizonton egy megoldásra váró komolyabb feladat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
