A vágy titokzatos tárgya.
Ízlelgessük csak a szavakat és engedjük szabadjára képzeletünket: ugye, ti is annyi, de annyi dolgot, pillanatot, ízt, hangulatot, tervet, reményt tudnátok beletuszkolni ebbe az egyszerű mondatba.
Bakancslistáinkra számtalan elérhető, s elérhetetlen célt tudunk odafirkantani, mélyen tudunk sóvárogni mesebeli utazásért, fele királyságért, elveszett kincsekért, keleti nagy bölcsek tudásáért, vagy egyszerűen csak egy szimpinek mondható, szívét kitáró, vadakat terelő juhászért…
Nálam erre a hétre egy egészen aprócska „célocska” került műsorra. Futni szerettem volna a Bregyó Atlétikai Központ rekortánján, ami a július eleji Gyulai István Memorial után ezen a héten a székesfehérvári öttusa Európa-bajnokság központi helyszíne volt, s ahonnan a magyar sikerekről tudósíthattam.
Keddi érkezésemkor rácsodálkoztam a szabadidő központ szépségére és sokszínűségére, szerdán egyértelműen belopta magát a szívembe nyitottságával, hogy a székesfehérvári atléták, triatlonosok, öttusázók mellett szép számmal megférnek itt a hobbisportolók is, csütörtökön egyenesen viszketett a talpam, péntek reggel Budapesten már bepakoltam a futófelszerelésem is, szombaton pedig biztosra vettem, hogy a vasárnapi hosszú futásomra itt kerül majd sor.
És így is lett! Reggel 7.30-kor felhúztam a cipőm a szállodai szobában, kikocogtam a Bregyóba, ahol már vagy féltucat futó rótta szorgosan köreit. „Vendégmunkásként” beálltam én is a sorba, gyönyörködtem a pálya szépségében, élveztem a nyugalmat, élveztem a reggeli csendet, a (sport)társas magányt, és örültem neki, hogy volt időm kivárni és futva „kiizzadni” magamból egy bakancslistás élményt.
Bregyó tehát kipipálva, mesebeli utazás előkészületben, a fele királyság és a vadakat terelő juhász még várat magára…
A Route 21/42 blog első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket ezen a linken, az ötödiket itt, a hatodikat itt, míg a hetediket itt lehet olvasni.
