Pontosan egy hónappal ezelőtt csodálkoztam rá arra, hogy milyen nagyok már!
Ahogyan az elmúlt években oly sokszor a Tüskében, Kápmegyeren vagy kint a Városligetben, ültek a budapesti Papp László Sportaréna lelátóján a jégkorong-világbajnokságon. Kezükben az elmaradhatatlan mobil, arcuk piros-fehér-zöldre pingálva, s a mezük már nem a térdüket verdeste ugyan, de még mindig mókásan mutattak benne, ahogy a vezérszurkoló utasításait követve talpra ugrottak, s több ezer emberrel közösen tele torokból kiáltották világgá: Aki ugrál, büszke magyar!
Nemrég még a jégkorong vb-n szurkoltak a lányok
Pontosan egy hónappal ezelőtt morzsolták el kislányos könnyeiket a britek elleni vesztes meccsen, de a bánat nem tartott sokáig, néhány nap múlva a megannyi kamaszcsajos insta poszt közé bekerült egy fontos üzenet is: találkozunk május 27-én az Aldi női futógálán!
Hol máshol?!
Hiszen 12-13 évesen valóban „félkész” nők már. Kamaszos álmokkal, tinédzseres intrikákkal és határozottsággal, de még szerencsére gyermeki bájjal, s ennél az egyvelegnél nincs is szebb, szívet melengetőbb és mulatságosabb jelen pillanatban ezen a világon.
Ági barátnőm, aki – ezt jelezzük is gyorsan Thomas Bach NOB-elnöknek – szervezésben kenterbe ver bármilyen olimpiai szervezőbizottságot, pikk-pakk leadta a nevezéseket az öt kilométeres versenyre, amelyre jómagam, aki kondíció terén „félkész” állapotban található, vállalkozni még nem igazán mertem. Aztán vasárnap délelőtt a Népligetben, a kék pólóba öltözött anya-lány bandát, s lányom kérlelő tekintetét látva gyors döntést hoztam: a fene sem akar lemaradni egy újabb közös buliról!
Mert ahogy a hokimérkőzéseken is, kell az együtt érzés az anyukákkal, Ágival, Erikával, Enikővel és a „tizenpicikkel”, akik persze együttérzést nem tanúsítva lőnek ki a rajtnál, s tűnnek el a többezres női tömegben.
A hölgycsapat a Népligetben is kitett magáért
Szimbolikus ez az öt kilométer. Mert lányaink a fordítóknál ugyan még cinkosan visszavigyorognak, de a szemükben már látjuk, s pontosan tudjuk: övék a világ! Ha megbotlanának, itt vagyunk mi, hátul, bármelyik kilométernél egymásra találhatunk. S oly’ jó nézni a hátukat, ahogy „félkész” nőként szárnyalnak a női futógála célja felé…
