Tekintettel a jelenlegi helyzetre, igyekszem a futásaimat minél korábbi időpontra tenni. Ez nemcsak azért praktikus, mert még kevesebb emberrel találkozom, mint egyébként, hanem a beköszöntő meleg sem nekem való, reggel viszont isteni még az idő a futáshoz. Nagyon megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy fussunk vagy ne fussunk, illetve kritika éri, aki esetleg a posztjaival ehhez kvázi kedvet csinál. Ezekben a körökben most nem leszek népszerű. Ugyanis azt kell mondanom, megint sikerült átélnem, amiért futok. Reggel hét körül indultam – előtte futóiskoláztam – , és igazán nem is terveztem semmit, csak futni akartam nyolc-tíz kilométert, úgy gondoltam, menet közben döntöm el, merre megyek. Először hat kilométer körül pillantottam az órámra, utána nyolcnál, majd el is feledkeztem róla. A reggeli csendben, hűvösben és mégis napsütésben a természet nyugalma fogadott. Csak néhány kutyasétáltatóval, futóval, illetve a kettő kombójával, kutyás futóval találkoztam, természetesen tisztes távolságban kikerültük egymást, vékony csősálamat is mindig felrántottam az arcom elé. Olyan csodálatos volt a friss levegőn, csöndben, napsütésben futni, hogy nem is volt kérdés, felmegyek a hegyre.
Nagyon szép helyeket érintettem, s amikor hazafelé tartottam, akkor láttam, hogy tizenhárom kilométert tettem meg. Fáradtságnak nyoma sem volt, teljesen feltöltődtem, felfrissültem.
Ismét megállapítottam, hogy igen, én ezért az érzésért futok, amikor megszűnik a táv- és időérzékelésem, és csak élvezem a futást.
S még ha fel is borult az életünk az utóbbi hetekben, ez legalább biztos pont, és az egyetlen változás, hogy nagy ívben kerülöm ki, aki szembejön.
JANOSFUT.WORDPRESS.COM
János bejegyzésében nagyon érdekes témakört boncolgat, a futás és a meditáció kapcsolatát, ennek tudományos hátterét.
Biztos sokan átéltétek, hogy edzés alatt annyira elmerültök a gondolataitokban, vagy éppen a futásban, hogy kiesnek szakaszok, s furcsálljátok, hogy már túl is vagytok rajta.
Minél többet tudunk erről a témáról, annál jobban használhatjuk a teljesítmény javításához vagy éppen fenntartásához!
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka immunerősítő tippjeit olvashatjuk, erre nyilván egész évben figyelnünk kell, de tavasszal különösen fontos!
COFFEERUN.HU
Egy coffeerunner futótörténetét ismerhetjük meg. A sztori azért is érdekes, mert nem a szokványos indokok (fogyás, stresszoldás, unaloműzés) miatt kezdett el futni, ma pedig már igazi terepfutóvá vált!
GYEREFUTNI.BLOG.HU
Krátky Egon a fokozó és repülőfutások megismertetésével foglalkozik írásában, mindkét feladat nagyon hasznos a fejlődéshez, a teljesítmény javításához, monoton edzések érdekesebbé tételéhez. Sokan ismerjük már ezeket, de nem árt feleleveníteni!
HOSSZUTAV.BLOG.HU
Végezetül némi elmélkedés a Blackhole-ról, a futás szeretetéről s a versenyek elengedéséről.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Síkon is készülhetünk a hegyre futásra
Igen, ez megint egy koronavírus-járvány kapcsán született írás lesz, de sokakat érintő problémáról írnék, amit igazán csak az alföldiek érthetnek meg a hétköznapokban. A hogyan készüljünk terepre ott, ahol „annyi hegy van, mint a Margitszigeten tengerpart” probléma sokakat érint a mostani helyzetben, de néhány lehetséges megoldás is van.
Az emelkedős utcán futás lehet az egyik pótszer, ami nem túl változatos, de legalább szint van benne. A résztávos edzés is segíthet a terep adta intenzitást fenntartani, kiegészítve lépcsőzéssel pedig egyenesen kiváló edzésmód. Igen, a lépcsők most kincset érnek. A dimbek-dombok is jól jönnek, a dombos edzésről már írtam korábban, most érdemes alkalmazni ezt a módszert. A technikás terepre is gyakorolhatunk, csak találnunk kell este egy kellemesen kátyús utat, ami itthon nem annyira nehéz feladat, s máris imitálhatjuk a köves lejtőt, emelkedőt. Egy-egy parkban, a „dzsindzsában” eltévedést is lehet pótolni, bár személy szerint én ettől eltekintek, elég lesz majd a versenyeken.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
