Rövid leszek: végre megtaláltam Zoknit!
Azok a kocogók, akik gyakrabban merészkednek meredekebb terepre, tudják, miért forradalmi bejelentés ez: a zokni neuralgikus része az erdőn, mezőn, hegyoldalban végzett mozgásnak, és főleg a lejtős, minisziklás szakaszokon van jelentősége annak, hogy mibe „csomagoljuk” a lábfejünket. A zokni ugyanis – ilyen a természete – a jelentősebb igénybevétel során csúszik, gyűrődik s olykor lyukad is. Egy öreg futómágustól már kaptam jó tanácsot fuszekliügyben, miszerint a lábméretemnél egy számmal kisebbet kell felsimítanom a boka alá, s lőn, azóta sokkal, de sokkal klasszabb minden hegyi futás. És mégis… Olykor megtörténik a baj, mert az igazán meredek lejtőkön való ereszkedés során még a szűkebbre szabott zokni is elkezdi élni a maga gyűrődős, kidörzsölésre, vízhólyagosításra hajlamos kis életét. Mondanám, a zoknikérdés legalább olyan megoldhatatlan problémája az emberiségnek, mint az, hogy volt-e élet a Marson. Nos, azt kell mondjam, hogy volt élet, főleg az után, hogy rábukkantam a világ legbolondosabb futózoknijára: kérem szépen, öt ujja van a lelkemnek, olyan szegény, mint egy negatív kesztyű, illetve mint azok a gyerektipegők, amelyeket a járni tanuló babára szoktak feladni.
Csakhogy ez a lábravaló minden furcsasága ellenére komoly cucc.
Hozzáteszem, baromi drága is.
Egy őrült pillanatomban mindenesetre kifizettem az érte kért sok ezer forintot, ugyanis a nyári vihar elől épp egy futóboltba történő bemenekülésemkor valamit muszáj volt vennem, ha már ott ácsorogtam fél órán át, várva, hogy megunja magát az eső. Ekkor találkoztam vele – Zoknival.
Az együtt futásunk hatása pedig leírhatatlan (szó szerint), csaknem húsz kilométernyi hegyes-völgyes rohanás, csúszkálás, botlás, köveken egyensúlyozás, nyüstölődés, nyiszatolás, dörzsölés, trappolás során sem éreztem azt, amit korábban amúgy mindig, hogy van valami anyagféle a lábamon. Egyszerűen semmi. Semmi rossz, semmi égető, horzsolós, „egykiskavicsvanatalpamalatt” érzés.
Ennyi a történet: ötujjas futózoknit kell venni.
Hülyén néz ki, de megéri.
